Nagy örömmel olvastam a Békési Újság legutóbbi számát. Nem azért, mert végre valami elfogadható dologról irt dr. Pálmai úr (habár a végén csak nem birt ellenállni a barokkos cifrangnak), hanem azért mert gyerekkoromból kedves arcokal láttam viszont.
Fejes Antalné Zsuzsa néni, a zeneiskola egyik alappillére az én szememben, a gyermekoperák motorja Békés Városért kitüntetést kapott, szerintem nagyon megérdemelten. Szivből gratulálok! Mennyi kedves emlék fűz a zeneiskolai-gyermekoperai évekhez, amelyet Tóni bácsival együtt tettek felejthetetlenné!
Kállai Jenőné Marika néni, osztályfőnököm 3-4 osztályban, köszöntött az olvasóink mondták rovatban. Vele kezdtünk el igazán tanulni az első két osztály örömei után, vasfegyelem és minden ami ezzel jár, és ő tanitott meg minket arra is, hogy mennyiféleképpen lehet egy osztályfőnöki órát 'felhasználni', főleg, ha egy másik tárgyból lemaradásunk volt.
Óriási meglepetésemre Hevesi Ferenc tanár úr, aki 'rajz'-ra tanitott bennünket felsőben, fényképére csodálkozhattam rá ezek után. A rajzversenyek felejthetetlen hangulata lebegett egyből lelki szemeim előtt, a Zsaporozsec bedöglött sebességmérőjének hangjával együtt (ennyit még soha nem nevettem, mint akkor Békés és Békéscsaba között). Tanár úr tanitott meg a szinek szeretetére, a szinek egymással való viszonyára, arra, hogy a feketét merni kell használni, és arra is, hogy a végén nem az számit, amiről a festmény vagy rajz készül, hanem maga az alkotás.
Milyen jól néz ki tanár úr igy a hetedik X-ben! Isten éltesse születésnapja alkalmából! Sajnos a tárlatot nem tudom már megnézni, de remélem, hogy lesz még erre alkalom.
