Irta nem régiben Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára, hogy mennyire jobb lenne egy éhség nélküli bolygón a dolga. Nem azért, mert akkor nem kellene a segélyeket kiutalgatni, hanem azért, mert a sokak által elfogadott gondolatmenet szerint az éhség a helyi háborúk kirobbanásának egyik fő oka.
Pedig az éhség értékes visszajelzés. Azt mutatja, hogy az adott területen többen próbálnak élni, mint amennyit a helyi viszonyok el képesek az éppen adott technológiai szint szerint eltartani. Ha a területen a krónikus éhezés a norma, akkor valószinűleg a krónikus túlnépesedés az okozója.
A kérdés, amit persze lehetetlen egyértelműen megválaszolni, az az, hogy jó-e ezt az állapotot segélyezéssel fönntartani.
Válasz helyett egy gondolat J.F. Kennedy-től:
The effort to improve the conditions of man ... is not a task for the few. It is the task of all --- acting alone, acting in groups, acting in the United Nations. For plague and pestilence, plunder and pollution, the hazards of nature and the hunger of children are the foes of every nation. The earth, the sea and the air are the concern of every nation. And science, technology and education can be the ally of every nation.
Akkor most mit is tegyünk...?...
