Az USA többszáz milliárd dollárt költ az iraki háborút követő rendfentartásra évente. Mindezt teszi azért, mert mostani alelnöke, Dick Cheney, annak idején még a G. Ford személyzeti főnökeként megtanulta, hogy az olaj biztosítása, az USA energiaháztartásának kordában tartása, vagy annak hiánya könnyen politikai harakiribe torkollhat, mint annak idején Ford újra nem választása.
Ahogy a Fortune írja, sajnos ez a háború nem elég, hogy sokba kerül, de belezavarta Amerikát egy időt és politikai fókuszt pazarló zsákutcába is, amiből nehéz kihátrálni.
Az viszont csak az írás végén derül ki, hogy ugyanekkor az USA évente nem több, mint 3 milliárd dollárt invesztál alternatív energiahordozók kutatásába, fejlesztésébe. Vagyis nem többet, mint a Pentagon 36 órányi költségvetésének megfelelő összeget.
Nooooormális?
Ha valaki annyira szeretne külföldi olajfüggetlenné válni, mint azt az USA hirdeti magáról, akkor nem kellene a két összeget fölcserélni? Vagyis éves szinten többszáz milliárd dollárt alternatív energiahordozók kutatásába-fejlesztésére, és nem többet, mint 3 milliárdot egy közel-keleti országban levő politikai rendszer megdöntésére forditani. Mert ha az első sikerül, akkor a közel-keleti olajban gazdag országok politikai ereje pont annyit fog érni majd, mint amennyit most érne az olaj nélkül: a kevésnél is kevesebbet. A politikai változás meg jönne magától, hiszen a mostani elnyomó rendszerek nem lesznek majd fenntarthatók az olajból származó bevételek nélkül.
És az USA-nak volna pénze. Csak okosan kellene használni.
