Írja Papp László Tamás a hvg oldalán, hogy baj van az iparosokkal, és hogy túl sok a kontár. Amitől mindig elcsodálkozom, hogy ezt legfőképpen és általánosan a képzés hiányának írják fel nálunk.
Pedig régen máshogyan volt.
Nagyapámmal beszélgetve mindig szóba kerül a ipari kamara, mint annak idején, értsd a második világháború előtt, és közvetlenül utána, a legfontosabb szerv, ami az ipari szektorban a minőséget vigyázta.
Megfelelni nem volt egyszerű, az elfogadott büntetés pedig nagyon kemény volt, nagyon gyakran az illető a kamarából való kizárásával végződtek.Írja Papp László Tamás a hvg oldalán, hogy baj van az iparosokkal, és hogy túl sok a kontár. Amitől mindig elcsodálkozom, hogy ezt legfőképpen és általánosan a képzés hiányának írják fel nálunk.
Pedig régen máshogyan volt.
Nagyapámmal beszélgetve mindig szóba kerül a ipari kamara, mint annak idején, értsd a második világháború előtt, és közvetlenül utána, a legfontosabb szerv, ami az ipari szektorban a minőséget vigyázta.
Megfelelni nem volt egyszerű, az elfogadott büntetés pedig nagyon kemény volt, nagyon gyakran az illető a kamarából való kizárásával végződtek. Tehát nem csak a működési engedélyét vonták be egy időre, mint a most teszik rengeteg vállalkozóval, vagy jobban mondva a vállalatokkal, hanem az illetőt annak idején egy életre kizárták a kamarából. Ez annyit jelentett, hogy abban a szakmában, amit éveken keresztül tanult, többet nem tevékenykedhetett. Semmilyen formában.
Lehet, hogy most is ezt kellene bevezetni, hogy ne lehessenek olyan helyzetek, hogy egy húsipari termékeket előállító vállalatot bezárnak, mert megmérgezte a vásárlókat, és a tulajdonos már a következő nap bejegyeztetheti a következő vállalatot, amely ugyanezen tevékenységet (azzal a reménnyel, hogy most nem betegszik meg senki) folytatja tovább.
Csakhogy most magyarországon nincsenek meg az ipari kamarák olyan szempontból, hogy a mester nevéhez kötötten folyik az ipari tevékenység. Ha lenne, lehetne a kontárokat kontrázni.
Így viszont folyik a mesterkedés...
