Mózer András festi az ördögöt a falra a hvg.hu-n, teljesen feleslegesen. Attól retteg, hogy az OTP-ben vagy a MOL-ban részesedést szerez Oroszország, és akkor mi lesz velünk. Pedig hát csak fűrészeli a betűket a poráért.
Először is, ha az oroszok többségi tulajdont akarnak szerezni, akkor
hadd szerezzenek. Végül is erre vártunk, csak nem így akartuk mégsem.
Mózer András festi az ördögöt a falra a hvg.hu-n, teljesen feleslegesen. Attól retteg, hogy az OTP-ben vagy a MOL-ban részesedést szerez Oroszország, és akkor mi lesz velünk. Pedig hát csak fűrészeli a betűket a poráért.
Először is, ha az oroszok többségi tulajdont akarnak szerezni, akkor hadd szerezzenek. Végül is erre vártunk, csak nem így akartuk mégsem. Idáig nagy üggyel-bajjal elkerültük, hogy magánbefektetők ezt megtegyék, merthogy az milyen rossz lenne nekünk. Most jönnek az oroszok, sokkal több pénzzel, és nem fogják ilyen könnyen föladni. Így utólag a magánbefektetők jobb választásnak tűnnek, de hát késő a bú, és a makacskodás nagyütemű bánása. Mert lehet, hogy a magánbefektetők nem használnák ki a vállalatokat politikai célokra, amire nagy valószínűséggel lehet számítani az orosz állam esetén.
Most persze megy a reménykedés, miszerint mégiscsak jobb lenne, ha közel-keleti befektetők, akár államok lépnének, mert akkor kevésbé vagyunk politikailag sarokba szorítva. Kérdem én, érdekli ez a közel-keleti befektetőket? Nem. Csak az, hogy megéri-e a pénzüket itt lekötni, főleg most, hogy más, sokkal jobb névvel bíró lehetőségek között dúskálnak (lásd az amerikai tőzsdei árfolyamokat).
Másodszor pedig sem az OTP, sem a MOL nem állami vállalat. Az volt, de már nem az, ez egy másik évszázad. Tehát elő lehet adni a sírást, és a fogak nyilvános csikorgatását, de ez mit sem számít. Magánvállalatok tőkeátrendeződése miatt senkinek sem kell álmatlan éjszakákat végigsírnia, ez teljesen normális dolog a világpiacon. Erről szól a kapitalizmus, és mi ezt tudatosan bevállaltuk még a múlt század vége felé.
Harmadszor: mind az OTP-re, mind a MOL-ra igencsak ráférne már egy külföldi befektető, aki remélhetőleg rendbe szedi a lassan ráncosodó, korosodó, vagy legalábbis a idővel nem igazán haladó, és piaci értékét lassan veszítgető 'csúcs'vállalatainkat. Rájuk fér már nagyon, mind egy közel negyvenes szinglire a gyerekvállalás.
Vagyis, ha nem is szép a vőlegény, de hát az ara sem az, és végre van, aki hajlandónak mutatkozik. Mi szépen kivártuk a nagy válogatás közepette. Tudom, hogy egyetlen leány az OTP is, és a MOL is, dehát ez van.
Nagyon válogatni már nem illik, és nem is lehet talán.
