Nem bírom ki, hogy nem reagáljak Tamás Gáspár Miklós egy szubparagrafusára legutóbbi nol.hu-s írásában. Szerinte a mostani Athénban kirobbant zavargások fő oka a gazdasági összeomlás. Idézem:
Amikor - többek között az információs technológia, az automatizálás-robotizálás, a nanotechnológia és a biotechnológia elterjedése, az ökölógiai katasztrófa és a demográfiai problémák miatt - tarthatatlanná válik a status quo, és bekövetkezik a gazdasági válság az ipartalanított és agyonprivatizált, településszerkezetileg és környezetileg tönkretett, ráadásul összeroskadó, elavult infrastruktúrájú tőkés országokban (a legsúlyosabban a félperiférián), akkor a társadalmi harmónia érdekében mérhetetlenül kiszélesített alkalmazotti középosztály (alsóközéposztály) rohamra indul a szűkülő forrásokért. Megfigyelhető, hogy a legaktívabb tiltakozó mozgalmakat a közalkalmazottak, a privatizált közszolgáltatások dolgozói és a gyakorlatilag munkalehetőség nélküli egyetemisták indítják világszerte.
Ami az egészben a legérdekesebb, hogy TGM írja le, de valahogy nem érti, hogy miért is indul meg ez a "roham" a szűkülő erőforrásokért. Szerintem semmi köze nincs ahhoz, hogy demográfiailag, vagy településszerkezetileg, vagy akárhogyan is a társadalmi harmónia megsérül.
Egyszerűen arról van szó, hogy ezen rétegek a mai világ felgyorsult üteme és pont az informatikai fejlődés miatt egyszerűen redundánssá váltak. Elképesztő számomra, hogy a nem versenyszférában dolgozó-élő emberek számára mennyire nem egyértelmű, hogy az évezred fordulóján felgyorsult informatikai fejlődés mennyire megváltoztatta mind a hazai, mind a nemzetközi munkaerőpiaci helyzetet. Ez volt az a drasztikus változás, ami véglegesen megszlárdította a P. Drucker által megnevezett "knowledge worker" kategóriát. És pontosan ugyanez a fordulat akadályozza a múlt évezredben visszamaradtak megélhetését, elhelyezkedését, és emiatt megy a verseny az egyre fogyatkozó állásokért.
A görög diákok nagyrésze pont arra panaszkodik, hogy olyan közoktatásban részesül, amit a vállalatok nem értékelnek, hiszen a vállalatok az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakultak. A közalkalmazottak nagy része (egész Európában) arra panaszkodik, hogy a digitalizálás miatt a munkája megszűnik, és ha nem sikerül lépést tartania a fejlődéssel, akkor bizony elveszti a munkahelyét.
Ez mind így van rendjén. A fejlődés pont abban mérhető le, hogy mekkora mértékben sikerül a manuális munkákat (és az irodai papír és egértologatás 100%-ig ide tartozik) redundánssá tenni. Aki nem fejlődik a technikával, aki kimarad. Ez pont így történt régen is és most is, a szövőszékektől a traktorokon át egészen az irodai adatbáziskezelő szoftverekig.
Sírni, tüntetni, rombolni lehet, mindig is lehetett. De a fejlődésnek útjába állni nem. Az már régen elévült.
