A megoldás egyszerű, de nem ez. Azt elég nehéz egy külső szemlélő számára megállapítani, hogy a vállalkozásnak van-e addósága vagy sem. Ki és hogyan fogja ezt eldönteni, ellenőrizni? Ha okleveles auditorok, akkor sokkal többe kerülne a leves, mint a hús. És ha mondjuk kiderül utólag, hogy a vállalkozás hazudott, mégis volt adóssága, akkor mit csinálsz? Kin vered el a port? A vállalkozáson, amelyik már túladott az ingatlanon és ezért nem tudod megfogni, vagy az új tulajon aki jóhiszemű volt? A megoldás ennél sokkal prózaibb és egyszerűbb: ne legyünk következmények nélküli ország! Ha valaki kárt okoz, akkor azt be lehessen perelni, meg lehessen nyerni a pert, és az áldozat be tudja hajtani az adósságot. Ja és az elmaradt kamatokat, a nem vagyoni kárt, a perköltséget, az ügyvéd díját, stb. stb. Csak annyi kell hogy ezek az ügyek 1 év alatt lefussanak, ne lehessen évekig húzni, és ne lehessen kibújni alóla. A csődbe vitel ellen is nagyszerűen lehet védekezni: a) Ha a tulajdonos, illetve vezérigazgató személyesen felelős a cégért. Nem feltétlenül vagyonával, hanem mondjuk az ilyen embert többet nem engedik céget alapítani, céget vezetni. (a magyar jog ismer olyat, hogy valakit eltíltanak bizonyos tevékenységtől) b) A bankok vagy az állam bácsi létrehozhatna egy "céges adóslistát", amire tulajdonosok/cégvezetők kerülnének. Amikor egy új cég hitelért folyamodna, akkor a hitel elbírálásában szerepet játszani a tulajdonosi, vezetői kör háttere. c) Fel kellene építeni a "hiteltörténet" intézményét, ami gyakorlatilag a jogkövető magatartás iskolája. Mindenkinek van hitele, nem sok de van. Ha rendben visszafizeted a pénzt, akkor növekszik a hiteled, és új hiteleket vehetsz fel. Ha késel, nem fizeted vissza, stb. akkor növekszik a kockázatod és nem növekszik a hitelkereted. Mivel a "rossz cégek" alapvetően jogkerülésre épülnek, ezért ők sosem fognak tudni felépíteni egy olyan hiteltörténetet amivel annyi hitelt kapnának amivel nagy kárt okoznának. Meggyőződésem, hogy a körbetartozás problémája könnyen megoldható (ha mással nem, hát lombard hitelekkel). Azért nem oldódik meg, mert nem is akarjuk megoldani. Mindenkinek érdeke hogy legyen kiskapu. Senki sem szeretné, ha a nemfizetésnek következményei lennének, mert senki nem akar fizetni. Szóval a bajt mi magunk csináltuk és mi nem akarunk kimászni belőle.

Szerintem a tartozásmentesség kinyilvánításának előír sa is pont ezt célozza meg, hogy peresíthető legyen a dolog, vagyis hogy csalásnak minősüljön az a helyzet, amikor a vállalkozó tartozást visszahagyva menekül a helyzetből. Korábban már írtam arról, hogy én is szeretnék valamiféle rendszert, amelyben az ilyen vállalatokat, és vezetőiket nyilvántartják, és vétség esetén időlegesen vagy véglegesen eltiltják a tevékenységtől (a szakmai kamara feladata lenne). A legjobb persze az lenne, ha a vezető-tulajdonos (mindkettő, ha nem ugyanazon személy) személyesen is felelne ezért a kijelentésért. Akár személyes vagyonával. Ha ez nincs, akkor ez mindig átváltható börtönbüntetésre. Egy-két millió forintot már sokáig kell leülni, és remélhetőleg emiatt ez elég visszarettentő erő lenne sokak számára. A hitelezés lépcsősítése is nagyon jó ötlet, nyugaton bevett szokás, hogy a hitelkereted nagysága a hitel történeted függvénye. Csak ehhez az kell, hogy az adóhivatal, vagy a bankok között szabad információáramlás legyen, ami a kis magyar valóságunkban még túl sok embernek nem érdeke. A nemfizetés megoldása pedig fogyasztói érdek, nem is a vállalkozók fogják ezt dalolva megoldani. Az állam (igazságszolgáltatás, ha még van ilyen) dolga lenne, hogy a gazdasági "játszóteret" tisztán és rendben tartsa. Nem?

Buta dolgot kérdezek de... Miért kell a tartozásmentességről nyilatkozat? A tartozás nem fizetése önmagában nem perelhető? Mert ha valaki eleve csalni akar, akkor +1 valótlan nyilatkozat aláírása nem fog neki gondot okozni. Ha pedig a tartozás (és az így okozott kár) nem perelhető vissza az aktuális jogrendünk szerint, akkor a jogrendünkkel van a hiba, egy papírdarab nem fog segíteni. Az egész sajnos mindig oda vezet vissza, hogy az állam szabályozó szerepe hiányzik, és kis hazánkban erre sok esély nincs. (Arról most nem is beszélve hogy a bankoknak nem érdeke semmilyen változás... nekik pont jó ez a langymeleg pocsolya, és egyébként is ők diktálnak az államnak)

Amennyire én megértettem, a nyilatkozat után majd perelhető lesz a jogi személy (vállalkozás, vagy az azt reprezentáló személy). Amíg nincs nyilatkozat, addig a tartozás kérdése csak egy számlakönyvekbeni eltérés, semmi más. Vagyis nem perelhető, és büntetőtörvényileg sem számít csalásnak. Pont ennek bevezetését akarja a VÉSZ elérni, hogy az ilyen állapot csalásnak minősüljön, és innentől aztán beindulhat az igazságszolgátatási gépezet (aminek malmai lassan őrőlnek, de legalább őrőlnek). Nekem még mindig az az álláspontom, hogy a tulajdonos, ügyvezető, és a legtöbbet kereső személy (ha nem azonos az első kettővel) személyesen feleljen a csalás összegéért, amit börtönbüntetéssel lehet csak kiváltani (vagy persze az összeg előteremtésével). Ennek az lenne a legkívánatosabb eredménye, hogy egy börtönösdi után az illető nem vállalkozhatna, vagy legalábbis igencsak megnyirbálná a rendszer az ilyesfajta szabadságjogát (amelyfajta rendelkezések, ha jól tudom, pl. a cégbíróságon már most is érvényben vannak). Gondolom az első kör után, miután a delikvensek pár hónap vagy év múltán előkerülnek, és rádöbbennek a dolog lényegére, elkezdenének gondolkozni az emberek, hogy megéri-e így üzletelni.