Papp József Magyar csoda című írása indította meg bennem azt a gondolat lavinát, aminek hatására rádöbbentem, hogy a Toyota módszerre lenne szüksége a magyar államigazgatásnak.

Hiszen hiába írja Papp József, hogy az adókat így és úgy kellene csökkenteni, amíg a kiadási oldal nem csökken, addig az adócsökkentést minimális fáradsággal söpri majd le a mostani vagy a következő miniszterelnök a tárgyalóasztalról, mondván, hogyan csökkentsük adót ennyi kiadás mellett?

Ebben jöhet a Toyota model a segítségünkre.

Vagyis abban, hogyan oldjuk meg a túlméretezett, agyonszabályozott, korrupcióra hajlamos magyar közigazgatás kérdését? Pontosan ugyanúgy, ahogyan annakidején Toyota is megoldotta a gyártószalagokon dolgozó emberek optimális számát.

Legyen mondjuk a kezdeti állapotban ötven munkás a szalag egyik részén egy adott termelés mellett. Toyota minden héten eltávolította 2 munkást, és a kettőből az egyik fizetését kiosztotta a maradék között. Ezt mind addig folytatta, amíg a szalag beállt, vagyis már nem bírta a csökkentett munkaerővel teljesíteni a napi tervet. A két eltávolítottan kivül mindenki jól járt, kevesebb bért kellett kifizetni, mégis minden szalagon dolgozó többet keresett. Igaz ugyan, hogy többet is kellett ezért dolgozni, de hát valamit valamiért.

Ugyanezt a módszert kellene használni minden polgármesteri hivatallal, minden minisztériummal, ügyintézéssel.

A létszámcsökkentésnek valószínűleg meg lenne az a pozitív hasáta is, hogy az adórendszerünk, a hivatali gépezet is egyszerűsödne, hiszen csak így bírná a csökkentett létszámú gárda a feladatokat ellátni.

Az ország duplán jól jár, egyszerűbb hivatali ügyintézés, és mindez olcsóbban. Ha ez megindul, akkor már majd lehet azon gondolkozni, hogy mekkora is legyen az egykulcsos adó mértéke.