Mint ahogy azt az LGT dal elferdítésével akarom fémjelezni, Magyarországon most baj van. Nem azért, mert államcsőd van (vagy hamarosan lesz, ha a hitelezést nem sikerül a mostani szinten fenntartani), nem is azért, mert az euró hamarosan 350 Ft-os szintet fog elérni, sőt meghaladni, hanem azért, mert a klasszikus társadalmi szerepek felcserélődtek.
Apámmal folyatatott hosszas diskurzusaink eredménye (amire megpróbáltam őt személyesen meghívni a blogba, hogy mondja el maga, de nem áll a kötélnek az istennek sem) a következő meglátás, vagy inkább tétel:
"Magyarországból nem lesz normális ország addig, amíg a vállalkozói-üzleti szféra költség- és nem bevételorientált, az államigazgatás bevétel- és nem költségorientált, és amíg a politikusaink szocálisan túlérzékenyek a periférián a múlt miatt, és szociálisan érzéketlenek a többséggel a jövőre nézve."
Mit is jelent ez?Mint ahogy azt az LGT dal elferdítésével akarom fémjelezni, Magyarországon most baj van. Nem azért, mert államcsőd van (vagy hamarosan lesz, ha a hitelezést nem sikerül a mostani szinten fenntartani), nem is azért, mert az euró hamarosan 350 Ft-os szintet fog elérni, sőt meghaladni, hanem azért, mert a klasszikus társadalmi szerepek felcserélődtek.
Apámmal folyatatott hosszas diskurzusaink eredménye (amire megpróbáltam őt személyesen meghívni a blogba, hogy mondja el maga, de nem áll a kötélnek az istennek sem) a következő meglátás, vagy inkább tétel:
"Magyarországból nem lesz normális ország addig, amíg a vállalkozói-üzleti szféra költség- és nem bevételorientált, az államigazgatás bevétel- és nem költségorientált, és amíg a politikusaink szocálisan túlérzékenyek a periférián a múlt miatt, és szociálisan érzéketlenek a többséggel a jövőre nézve."
Mit is jelent ez?Most ma itthon az üzleti szférát nem az hajtja, hogy minél nagyobb árbevételre, és minél nagyobb profitra tegyen szert, hanem az, hogy hogyan költségesítse el a bevételét. Nálunk a vállalkozói szférának érdeke a költségesítés. Normális kapitalizmusban ez nem így van, hiszen a termelő, a tőkés saját zsebéből veszi ki a pénzt ezzel. Az érdeke pont ennek a fordítottja, az, hogy a költségeit minimálisra szorítsa, és ezzel maximalizálja a nyereséget. Viszont itthon ez ijesztő méreteket öltött, és megnyomorítja a vállalkozói gondolkozást, az ipari fejlesztésről nem is beszélve. Az adózást normális esetben persze nem lehet elkerülni (vagyis mint költségelem megmarad), de a társadalmi szerződés szerint az adó a közvagyont gyarapítja, ha az államapparátus ezzel jól gazdálkodik. Itt van a következő kutya elásva.
Az államapparátus pont fordítva működik nálunk, mint ahogy azt rendesen tennie kellene. Vagyis bevétel orientált ahelyett, hogy a költségeket figyelné, és ezzel az íratlan társadalmi szerződés alapi szinten szegi meg. Pedig ez két dolog miatt is nagyon káros. Egyrészt, mert a közös vagyonnal foglalkozik, és ebből fakadóan nagyobb részletességgel és pontossággal kellene a kiadási oldalt figyelnie. Ha ezt nem teszi, akkor pont az adózási kedvet töri derékba.
Másrészt pedig a bevétel-orientáltság azért rossz, mert mindennemű elvonás pont azt akadályozza, hogy a vállalkozói szféra találja meg a kérdéses helyzetre a gazdaságilag rentábilis megoldást (feltéve, hogy elegendő idő áll rendelkezésre ehhez). Olyan még nem történt ezen a földgolyón, hogy központilag szervezett gazdasági szerkezetek túlteljesítsék a magán szféra által finanszírozott vállalkozásokat mind bevétel, mind nyereség szempontjából (egy kivétellel: Magyarország). Mindez azért van, mert a változó gazdasági kihívásokra egy több szereplős, alternatív megoldásokkal próbálkozó 'rendszer' sokkal rugalmasabban és könnyebben tud reagálni, mint az egyszereplős központi tervezés, ami hosszútávon ezt a fajta megközelítést teszi versenyképesebbé. Rövidtávon a központi szervezés eredményesebb lehet, de csak ilyenkor.
A politikai szféra is pont fordítva működik: a múlttal foglalkozik még most is (hogy ki rontott el, mit és mikor) miközben szociálisan aránytalanul érzékeny a perifériára sodródott (vagy önerőből oda került) társadalmi elemekkel. Teszi mindezt ahelyett, hogy jövő orientált lenne, és kimutatná végre szociális érzékenységét a társadalmi centrum felé, a jövő társadalmi centruma felé, is. Mindezt teszi most a baoldali és liberális eszmékre hivatkozva. Nem is az eszmékkel van itt a baj (saját dolga mindenkinek, hogy miben hisz), hanem a hangsúllyal és az aránytalansággal.
Néha megvan az az érzésem, hogy a Parlamentbe kerülve a tisztelt képviselő urak egyszerre csak tisztán látják, hogy a jövő veszve van, ezért foglalkoznak inkább a múlttal, vagy ha nagyon szükséges, a jelennel. Annak ellenére, hogy minden igéretük a jövőről szól választások idején.
Csakhát nálunk mindenki a másét csinálja-a, pom-pom, mindenki a másét csinálja...
