Niedermüller Péter foglalkozott az ÉS-ben a cigányságot-romákat, vagy inkább az egész magyar társadalmat érintő kultúrális beilleszkedéssel, és annak magyarországi hiányával.
Az egyik pont, amely megragadta figyelmemet, így hangzik:
Mint köztudott, Miskolc rendőrfőkapitánya ez év január végén sajtótájékoztatót tartott. Ennek során - többek között - az Avas lakótelep „etnokulturális viszonyairól" filozofálgatott. Eszmefuttatásában arról beszélt, hogy a lakótelepre beköltöző cigányok nem tudnak együtt élni a „helyi lakosokkal". A derék főrendőr szerint különösen nagy problémát jelent a „látványélmény". Az a tény, hogy főleg nyári estéken a romák ott csoportosulnak a házak előtt, a lépcsőházakban, és ugyan „különösebben nem csinálnak semmit", „élik a maguk életét, ami élből nem tetsző a többségi társadalomnak", az ott élő embereket ez, mármint a romák csoportosulása „borzasztóan zavarja", „a környezet ezt nem viseli el".
Két dolgot fontos megemlíteni itt.
Az
egyik az, hogy igaza van Niedermüller Péternek abban, hogy ha valaki (a
miskolci rendőrfőkapitány) kijelenti, hogy nem megy az együttélés, az azt is
jelentheti, hogy a kisebbség (értsd romák) nem tudnak beilleszkedni, vagy azt
is, hogy a többség (értsd átlagmagyar, akármit is jelent ez) nem hajlandó teret
engedni a kisebbség viselkedés normáinak, vagy hajlandó azt elfogadni.
A másik viszont az, hogy ettől a lényeg nem változik.
Niedermüller Péter foglalkozott az ÉS-ben a cigányságot-romákat, vagy inkább az egész magyar társadalmat érintő kultúrális beilleszkedéssel, és annak magyarországi hiányával.
Az egyik pont, amely megragadta figyelmemet, így hangzik:
Mint köztudott, Miskolc rendőrfőkapitánya ez év január végén sajtótájékoztatót tartott. Ennek során - többek között - az Avas lakótelep „etnokulturális viszonyairól" filozofálgatott. Eszmefuttatásában arról beszélt, hogy a lakótelepre beköltöző cigányok nem tudnak együtt élni a „helyi lakosokkal". A derék főrendőr szerint különösen nagy problémát jelent a „látványélmény". Az a tény, hogy főleg nyári estéken a romák ott csoportosulnak a házak előtt, a lépcsőházakban, és ugyan „különösebben nem csinálnak semmit", „élik a maguk életét, ami élből nem tetsző a többségi társadalomnak", az ott élő embereket ez, mármint a romák csoportosulása „borzasztóan zavarja", „a környezet ezt nem viseli el".
Két dolgot fontos megemlíteni itt.
Az
egyik az, hogy igaza van Niedermüller Péternek abban, hogy ha valaki (a
miskolci rendőrfőkapitány) kijelenti, hogy nem megy az együttélés, az azt is
jelentheti, hogy a kisebbség (értsd romák) nem tudnak beilleszkedni, vagy azt
is, hogy a többség (értsd átlagmagyar, akármit is jelent ez) nem hajlandó teret
engedni a kisebbség viselkedés normáinak, vagy hajlandó azt elfogadni.
A
másik viszont az, hogy ettől a lényeg nem változik. Ez a viselkedésforma az
alapja annak a tudatalatti konfrontációnak, amit a rendőrfőkapitány nagy
pontosan megradadott, és ugyanezen szublimináris konfrontáció az, ami
nyugat-európában az afrikai-muszlim-török bevándorlók esetében is fennáll. A
helyzet ott is, itt is ugyanaz. Van egy rétegcsoport, amely nagy százalékban adófizetők
által tartatik el, és ugyanezen réteg olyan viselkedésmintákat hordoz,
amelyeket vagy maguktól ellenségesek (pl. csoportosulás agresszív magatartású
egyénekkel megtarkítva), vagy az amely viselkedésmintá(ka)t az idők során az
"eltartó" réteg negatívumok kicsengésekkel ruházott fel.
Valami
miatt azok, akik egész nap dolgoznak, hajtanak, és úgy érzik, hogy
tevékenységükkel hozzájárulnak az ország fejlődéséhez (adófizetés, vagy más
valós vagy annak hitt módon), nincs kedvük este még csoportosulni is. Sőt,
nagyon sokan vannak, akiket ennek a látványa ingerel, mert pont azt az
ellentétet húzza alá, hogy míg nekik dolgozni kell (vagy lehet), addig a másik
csoportban levők ezt nem tették, helyette a lábukat lógatták egész nap. És
vannak mások, akik az ilyen csoportosulásoktól, már csak az erőszak képzelt
vagy valótlan kapcsoltsága miatt is, egyszerűen tartanak tőle, vagy kimondottan
félnek.
Erre tapintott rá a miskolci rendőrfőkapitány nagyon egyszerűen, de nagyon pontosan. Sajnos erre nem ad választ Niedermüller Péter, csak annyira futja, hogy bizony a többségnek is alkalmazkodnia kellene, nem csak azt elvárni, hogy a kisebbség tegye ezt.
Pedig sajnos az ilyen tudatalatti dolgokkal ez nem megy. Mondhatja mindenki ezerrel magának, hogy nem kell hergelned magad, aggódni, vagy félni, ezek az érzések nem fognak eltűnni csak úgy maguktól.
S ha már reciprocitásról beszél Niedermüller Péter, akkor szerintem először a vélt vagy valós agressziót kellene csökkenteni, amely ezen csoportosulásokból, az ezen réteg tagjaiból árad vélt vagy valós, vagy kultúrális okok miatt. A hirtelen csoportosulás, a kérdés nélküli agresszív hozzáállás bármiféle hétköznapi konfliktushelyzethez, a felemelt hang általános használata az, ami nem 'fér' bele a mi kis multikultúrális magyar (és európai) életünkbe. Ez az, amit nagyon kevesen hoznak magukkal otthonról, és ez az, amit ha mégis hoztak, az esetek 99.9 %-ban sikeresen megtanulják nemhasználni iskoláztatásuk végére a többség tagjai.
Lehet a többségnek papolni arról, hogy nem illik félni ettől, de a kisebbségnek is be kellene látnia egyszer, hogy ez a viselkedés egyszerűen nem segít, sőt pont az oka a kialakult helyzetnek, és csak szisztematikusan ront rajta.
