Tótawé megint alkotott egy szépet, és nagyon fején találta vele a szöget. Csakúgy, mint az istenről való vitatkozásnál felhasznált "először isten létét kell bizonyítani" kiindulópontot, ezt is be kell vésni a nemzeti tudatalattiba: nem azt kell állandóan figyelni, hogy mekkor a relatív különbség a jövedelmek között, hanem azt, hogy mekkora réteg engedhet meg magának bizonyos életszínvonalat. És ebből a szempontból nagyon szépen fejlődik Magyarország.

Viszont a hozzászólók elég gyakran visszatérnek két alapgondolathoz: az egyenlőség és az esélyegyenlőség kérdéséhez. A legtöbben nagyon fájlalják a második alapvető hiányát most Magyarországon.

Nooooooooormális?

Mikor volt valaha akárhol is esélyegyenlőség? Egyetlen egy példát sem lehet erre hozni, hiszen lehetetlen egyszerre mindenkinek azonos képzettséggel, azonos tudással, azonos élményösszességgel egyszerre egy helyen lenni, hogy az éppen ott kínálkozó esélyt egyenlően tudják megragadni.

Aki fizikában egy kicsit járatos, az tudja, hogy ez már az elektronok szintjén sem tud megvalósulni, hiszen bármilyen anyagről is van szó, nincs benne két olyan elektron, amely pontosan ugyanolyan energiaszinten legyen, azonos helyen és időben. Ez egyszerűen lehetetlen. Innentől kezdve, ha már az elektronokra sem igaz ez (és nekik még elég könnyű is lenne ezt megvalósítaniuk, hiszen csak nagyon kevés állapotot meghatározó, és teljességgel leíró változójuk van), hogyan is lehetne ezt megtenni emberekkel?

Azt kellene már megérteni, hogy a rendszerben pont az a szép, hogy megadja a lehetőséget a másságra, arra, hogy más életpályát, más az életpályát alapvetően meghatározó választásokat, más lehetőségeket kínál mindenkinek. Ezt pedig esélyegyenlőséggel nem lehetne megcsinálni, hiszen akkor mindenki előtt ugyanazok a döntések, és ugyanazon életpályák kellenének állani. Dögunalom lenne az egész.

Az pedig, hogy a megszámlálhatatlan fennálló lehetőségekből mit is valósít meg az illető, az megint más kérdés. Hiszen igaza van annak a hozzászólónak Tótawé blogjában, hogy közalkalmazottként ki lehet menni az igazi verseny által vezérelt munkaerőpiacra, és ott szerencsét próbálni. Több lehet a fizetés, de nagyon valószínűleg többet is kell majd érte dolgozni. Az esélyegyenlőségért való kiabálás helyett egyszerűen meg kell próbálni.

Kiabálni persze egyszerűbb. Szépen, egyenlően...