Nagyon ki akartam ebből maradni, de úgy látszik nem megy, hiszen a hírtv-n kivül mostmár egyre szélesebb körben beszélnek a BKV-s végkielégítésekről és fizetésekről (pl. a hvg.hu oldalán itt és itt).
Azzal nincs is baj, hogy a témát végre komolyabban is feszegetik, akiknek ez a dolguk, de a hozzáállással még mindig nem tudok megbékülni:
felmerül a kérdés, hogy arányos-e vagy jó erkölcsbe ütközik-e több tízmilliós vagy százmilliós összeg kifizetése, illetve felvétele az állami vállalatok jelenlegi nehéz helyzetében.
Mi köze van az erkölcsösségnek (ami amúgy is egy elég nehezen és rendszerint csak relatív terminusokban meghatározható dolog) ahhoz, hogy vajon jogosan költöttek el 96 millió forintot egy BKV alkalmazott végkielégítéseként?
Szerintem ez a kérdés sokkal egyszerűbben is megfogható...
Nagyon ki akartam ebből maradni, de úgy látszik nem megy, hiszen a hírtv-n kivül mostmár egyre szélesebb körben beszélnek a BKV-s végkielégítésekről és fizetésekről (pl. a hvg.hu oldalán itt és itt).
Azzal nincs is baj, hogy a témát végre komolyabban is feszegetik, akiknek ez a dolguk, de a hozzáállással még mindig nem tudok megbékülni:
felmerül a kérdés, hogy arányos-e vagy jó erkölcsbe ütközik-e több tízmilliós vagy százmilliós összeg kifizetése, illetve felvétele az állami vállalatok jelenlegi nehéz helyzetében.
Mi köze van az erkölcsösségnek (ami amúgy is egy elég nehezen és rendszerint csak relatív terminusokban meghatározható dolog) ahhoz, hogy vajon jogosan költöttek el 96 millió forintot egy BKV alkalmazott végkielégítéseként?
Szerintem ez a kérdés sokkal egyszerűbben is megfogható, mindenféle erkölcsi vergődég nélkül. A BKV egy közigazgatási egység (budapesti önkormányzat) tulajdonában álló vállalat. S minthogy a közigazgatási egységek állami szervezetek, így nagyon valószínű, hogy a BKV-ra is igaz az, hogy a vállalati pozíciókat pályáztatás alapján kell betölteniük.
Innentől kezdve egyszerű dolga van annak, aki arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért is kell az államnak (a polgármesteri hivatalon keresztül) pl. 96 milliót kifizetnie egy BKV alkalmazott elbocsátásakor. A közbeszerzési előírásokhoz hasonlóan fel lehet tételezni, hogy azért, mert nem volt más jelentkező, aki ugyanezt a munkakört kevesebbért betöltötte volna.
Ezt a helyzetet kellene most bebizonyítania a BKV vezetésének. Ahogy a címben is írtam, nem az erkölcsösség a legfontosabb akkor, amikor egy szerződésben a fizetést, és a munkaviszony megszűnése esetén kifizetendő összeget meghatározzuk, hanem az, hogy egyszerűen nem volt más, aki kevesebbért, vagy más feltételek mellett elvállalta volna ugyanezt a munkát (feltéve, hogy képzettsége megfelel).
Vagyis, hogy a 96 millió a pótolhatatlanság ára volt.
A legszebb az egészben persze az, hogy minthogy a BKV állami tulajdonban van, ezt bizonyítani is tudnia kell, sőt, az állás meghirdetésének, és a megfelelő jelölt kiválasztásának körülményei is publikusak (vagy annak kellene lenniük).
Ha ezt a pótolhatatlanságot nem lehet bizonyítani, akkor az én kis ideális világomban közvagyon gondatlan kezelésével lehet eljárást indítani az ellen (vagy annak a személynek mostani jogutódja ellen), aki a munkaviszonyt lefektető szerződést aláírta. Hiszen valaki jóváhagyta ezt a szerződést is.
Lehet, hogy erkölcstelenül, de ha a fentiek igazak, akkor biztos, hogy jogtalanul.
