Olvasgattam Tótawét, mert megint jót írt, is kiderült, hogy nagy a restanciám nála. Eljutottam az északi fényig, amelyben északi szomszédunknál a demokráciáról, és annak hiányosságairól agyaló Sulíkról is ír. Az első helyet a hülyék uralma viszi ebben az írásban, miszerint a demokrácia egyik legnagyobb "baja", hogy a kevésbé hozzáértők szavazata pont ugyanannyira számít, mint a szakértőké. És hogy ez rossz.
A második helyet az az ötlet viszi, amely szerint a pártok létezésének egyik alapfeltételát, az állami támogatást, hét eurónyi összegben megszabva nem szabadna közvetlenül kiosztani a pártoknak, hanem azt a választópolgárokon keresztül kelljen megszerezniük. Vagyis a kopogtató cédula pénzt érne, amelyet a kedves választópolgár vagy egy pártnak ad, vagy közvetlenül beválthatja, és saját maga elköltheti.
Az ötlet jól indul, de rosszul végződik.
Az első hiba ott van, hogy megint abból indulunk ki, hogy az államnak kötelessége bármilyen pártot támogatni. Szerintem ez őrültség. Amikor még az egypárt rendszerből próbáltunk átállni a többpárt rendszerre, még alá tudtam írni, hogy az induló pártoknak minden pénzre szüksége van.
De most, amikor a követők nagyrészét elektronikus úton is el lehet érni, az információ továbbítása nem jelent akkora költséget, mint régen (szórólap nyomtatás, szórás, stb.). Egy e-mail lánclevéllel több embert lehet elérni, mint a régen a szórólapokkal.
Annyira belénk van ivódva, hogy pártokra szükség van, hogy már nem is merünk máshogyan gondolkozni. Pedig lehetne, sőt, a demokrácia fejlődéséhez ez nélkülözhetetlen.
A javaslatom a következő:
1. Egyetlen párt sem kap állami támogatást. Hiszen nincs rá szüksége sem az államnak (kiadásilag), sem a választópolgárnak (szintén kiadásilag, közvetve), hogy még egy eszement párt teljesen semmitmondó hülyeségeit állami dotáláson hallgassuk. Elértünk abba a korba, hogy ha valaki mentális szemetelést akar végrehajtani, nem kell ehhez milliókkat megtámogatni. Akkor a pártokat miért kell?
2. Mindenki (jogi személy, vagyis vállalatok is beleértve) a saját pénzéből, maximálisan egyszer egy évben és maximálisan 10 eurónyi összeggel támogathat egy pártot. Ennyit lehet, nem többet. Ha valaki támogatni akar, támogat, ha nem, nem. Szavazni se kell elmenni. Így egy párt éves költségvetése fix és határos, kéz alatti pénzeket nem kaphat. Más juttatásban nem részesülhet. Aki kevésbé szimpatikus ötletekkel áll elő, az kevesebb pénzt verhet el.
3. A pártoknak nincs tulajdonjoga. Minden tartós fogyasztási cikket és ingatlant bérelniük kell. Fogyóeszközök ezalól persze kivévelt jelentenek. Ezzel a lépéssel a pártvagyonok körüli panamázást lehetne kiküszöbölni.
Azt hiszem, elsőre ennyi elég is lenne. Azt már meg sem merem említeni, hogy aki támogat, nem szavaz, aki nem támogat, az szavazhat, mert rám borul a nagy népi harag.
Így csak marad ez a délibáb, még ha északi fénnyel indult is.
