Antall Dániel a tulajdonjogról írt egy bejegyzést a komment.hu oldalán. Nem is a cikk tartalmával vitatkoznék (hiszen elég gyatra helyen állunk világviszonlatban a magánjog tiszetelével), hanem a legeslegelső mondatával. Idézem:
"A tulajdonjog olyan elidegeníthetetlen jog, mint a vallásszabadság."
Milyen kár úgy kezdeni egy egyébként elég jó írást, hogy az ember először a duplacsövűvel eldurrantja a nagylábujját! Hiszen ez a kijelentés badarság.
A tulajdonjog elidegeníthetetlen, de a vallásszabadság nem az. Nem azért, mert, hogy úgy mondjuk, nincs meg az általános közhit, hogy bármilyen vallást lehet gyakorolni. Hanem pont azért, mert a vallásgyarkolás az esetek több mint 90 százalékában nem kompatibilis a többi elidegeníthetetlen joggal, a többi "szabadság"-joggal.
Kezdjük csak azzal az alapvető kérdéssel, hogy melyik nagy európai vallás tekint mindenkit, nemre, bőrszínre, származásra, szexuális orientáltságra való tekintet nélkül, feltételek nélkül egyenlőnek? Vagy melyikben hiányoznak teljes mértékben az ilyen szempontok alapján megfogalmazott és kirekesztésre használt szabályok, szokások, "törvények" és előírások? Vagy melyik vallás tekinti a vallást nem gyakorlók sokaságát egyenjogúnak azokkal, akik a vallást igenis gyakorolják? És melyik vallás nem tesz semmilyen különbséget a gyakorlók és nem gyakorlók között a ő múltjuk, jelenük és jövőjük szempontjából? Hogy honnan jöttek és hova jutnak?
Na ugye.
Vagyis ezen vallások gyakorlása nem egyeztethető össze az alapvető, és nem elidegeníthető, személyes jogokkal. Sőt, nem csak hogy nem összeegyeztethető, hanem alapvetően ellentétes azzal.
Vagyis a vallásgyakorlás nem elidegeníthetetlen jog, hiszen pont az alapvető és tényleg elidegeníthetetlen jogokat sérti így vagy úgy, hanem pont egy az elidengeníthetetlen jogokat sértő eszmerendszer gyakorlása.
Fel kéne már nőni ehhez.
