Nos, megint odáig jutottam, hogy egyszerű válasz helyett posztolok. Közben rádöbbentem, hogy tudat alatt félrefordítottam a könyv eredeti címét, ami ugye Future of Management, vagyis a menedzsment jövője szó szerint, a jövő menedzsmentjére. Vagyis tudat alatt én is hiszek abban, hogy menedzsment van, volt és lesz. Csakúgy, mint akocsis az egyik legutóbbi kommentjében.
Pedig gyűlnek az ellenpéldák, hogy ez nem igaz.
A Gore nevű vállalatnál pl. nincs klasszikus menedzsment, hiszen nincsenek klasszikus értelemben vett vezetők sem. A vállalatot pont egy, a menedzsment praktikákban megfáradt, vegyészmérnök alapította. A honlapjukon, a karrier szekcióban ki is fejtik, hogy sem jelentkezéskor, sem munka közben nincs közvetlen vezetés, ehelyett csoportokba, team-ekbe kell beilleszkednie az új jelentkezőnek, amiben a végső szót a team mondja ki. Teszik ezt azért, mert laterális értékelés van minden évben, és a saját reputációjuk függ ettől.
A munka kiosztása sem a hagyományos úton történik: ehelyett személyes kötelezettségek vannak, amiket mindenki vállal, ha akar. De ha vállalta, akkor azt "kötelező" tiszteletben tartani, mind a vállalónak, mind azoknak, aki valami mást szeretnének az illetővel végeztetni.
De menjünk tovább.
A menedzsment nélküli működés csúcspéldája Ricardo Semler, és a családja által alapított Semco. Amikor a vezetői posztot "megörökölte" apjától, a még hagyományos elveken alapuló vállalatnál az első dolga az volt, hogy a vezetői réteg kétharmadát eltávolítsa. Tette ezt az első napon.
Azóta nem került senki sem újonnan kreált vezetői pozícióba vezetők által megválasztva.
Ezt ugyanis alulról szerveződve teszik. Vagyis az alkalmazottak választanak vezetőt, ha akarnak. Minden fél évben minősítik a vezetőt (ez kötelező), s ha nem tetszik, leváltják, vagy újat választanak, vagy nem választanak.
A Semco egyébként jó néhány MBA és menedzsment alapszabályt megszeg. Kezdődik ez ott, hogy nincsenek titulusok. Nincs Headquaters sem, magát az épületet is lebontották. Sőt, ha pl. egy sales person olyan ügyféllel van kapcsolatban, aki inkább a területi vezetővel szeretne beszélni, akkor ugyanez a személy kiadhatja magát ennek, teljesen nyíltan. Hiszen a vevő kiszolgálása a lényeg, nem az adminisztráció.
Az összes meetingjük szabad létszámú, vagyis, ha valaki úgy érzi, hogy köze van a dologhoz, akkor megjelenik, ha nem, akkor távol marad. Úgyanígy történik az új emberek felvétele is: a nagyszámú jelentkezőből (átlagosan 800-szoros túljelentkezés van állásonként) tízre csökkentett körből választják ki azok, akik úgy gondolják a vállalaton belül, hogy nekik fontos erről dönteni, hogy ki kapja az új állást. Vagyis, ha pl. egy könyvelőt vesznek fel, akkor amellett, hogy megnézik, hogy az illető a szakmájában megfelelő tudással rendelkezik-e (vagyis nem végzettség, hanem tudás alapú szelekció van), a végső szót azok mondják ki, akik az illetővel, vagy az általa végzett funkcióval állnak majd szoros kapcsolatban. Vagy ha valaki úgy érzi, a vállalaton belül, hogy igenis bele szeretne szólni abba, hogy kit vesznek fel ebbe a pozicióba.
Mindenki maga szabja meg, hogy mennyit dolgozik, és hogy mikor. Vagyis, hogy nincsen fixált munkaidő, sem "nyitvatartási idő". Az alkalmazottak nagy százaléka maga szabja meg a fizetését egy központilag karbantartott számítási metódus alapján, ami nem az életkort, vagy végzettséget, hanem az egység pénzügyi helyzetét veszi alapul.
Nincs belső audit sem, nem ellenőrzik a költségeket sem. Ehelyett mindenki átláthatja a bevételi és kiadási oldalát a saját egységének, akármikor (ezt alapján számítják a fizetéseket is). Vagyis mindenki abban érdekelt, hogy egy bizonyos mérték alatt tartsa a személyes költekezést, mert a többiek a lábára lépnek. Emiatt nincsenek szabályok az utazási költségekre sem.
Nincs terv. Sem éves, sem ötéves, sem semmilyen. Semler szerint nem csak az a baj a mostani üzleti tervekkel, hogy hamis alapokra épülnek (mint például, hogy előreláthatólag ennyi és ennyi százalékkal fog az üzlet nőni), hanem amint ezt valaki leírja, a többiek hajlamosak elhinni. És nincs rosszabb, mint hamis alapokra épített fellegvárakat kergetni éveken át.
Stratégia helyett egyszerűen elfogadják azt, hogyha egy projektben egy dolgozó sem hisz, akkor azt nem is érdemes csinálni. És fordítva.
S hogy mit értek el ezzel a menedzsment nélküli működési "rendszerrel"?
Semler szerint az elmúlt két és fél évtizedben éves átlagos 27%-os növekedést. A Brazil valuta válság, költségvetési mizéria, dotcom bubble és mindenek ellenére.
Semler MIT Sloan előadása itt található. Nagyon érdekes, érdemes végignézni.
Az első rész itt található.
Az második rész itt.
A harmadik pedig itt.
