Bajnai Gordon a nol.hu oldalán adott rövid választ a nyugdíjhelyzetről tartott Corvinus egyetemi előadása kapcsán felmerült olvasói levelekre. Írt a társadalmi igazságosságról, a közös teherviselés fontosságáról, azonban szerintem a legfontosabb aspektust kihagyta.
A pénzügyekét.
Ha valaki veszi a fáradságot, és rátekint az állami költségvetési adatokra a Pénzügyminisztérium honlapján, akkor világosság válik számára, hogy a mai nyugdíjhelyzet egyrészt hatalmas terheket ró a központi költségvetésre és a TB szerkezetére, másrészt pedig egyeneságú következménye azon múltbeli döntéseknek, amelyeket az akkori állami vezetők tettek meg a köz, a nép, a mostani nyugdíjasok teljes beleegyezésével.
Bajnai Gordon a nol.hu oldalán adott rövid választ a nyugdíjhelyzetről tartott Corvinus egyetemi előadása kapcsán felmerült olvasói levelekre. Írt a társadalmi igazságosságról, a közös teherviselés fontosságáról, azonban szerintem a legfontosabb aspektust kihagyta.
A pénzügyekét.
Ha valaki veszi a fáradságot, és rátekint az állami költségvetési adatokra a Pénzügyminisztérium honlapján, akkor világosság válik számára, hogy a mai nyugdíjhelyzet egyrészt hatalmas terheket ró a központi költségvetésre és a TB szerkezetére, másrészt pedig egyeneságú következménye azon múltbeli döntéseknek, amelyeket az akkori állami vezetők tettek meg a köz, a nép, a mostani nyugdíjasok teljes beleegyezésével.
Nézzük a TB kifizetéseit. Az összes kiadások 66.2%-át teszik ki a nyugdíjak, 26.2%-át a gyógyászattal kapcsolatos költségek, és 5.8%-át a GyES alapú kifizetések. Vagyis több, min kétszer annyit költünk most nyugdíjra, mint egészségügyre, és több mint 11-szer annyit a nyugdíjasokra, mint a most született és cseperedő generációra.
De ez még nem minden. A TB bevételei között ugyanis van egy "árnyéktétel" is: a központi költségvetés közvetlenül támogatja a TB-t a TB költségvetésének nagyjából 22%-t kitevő összeggel. Vagyis a TB a központi költségvetési hozzájárulás nélkül (csak az befizetések alapján) már régen nem lenne képes a mostani nyugdíjkifizetéseket tartani.
Ha ezt a 22%-os befizetést egyenlően osztjuk szét a TB kifizetések között, akkor nagyjából minden ötödik forint nyugdíj más területekről történő központi elvonásnak köszönheti létezését. Vagyis már most is útépítés helyett, központi fejlesztések helyett a nyugdíjakat egészítjük ki ebből a pénzből.
Ez az költségvetési "átrendezés" nem kevés pénz: ez év novemberig (a legfrissebb pénzügyminisztériumi adatok) több mint 800 milliárd fontintot tett ki.
Hogy valamilyen szinten arányba tudjuk állítani a nyugdíjak összes költségét, érdemes a következőket fejben tartani. Ez év novemberig több mint 2,6 billió (2600 milliárd) Ft-nyi kifizetés történt, ami csak kicsivel kevesebb mint az összes fogyasztással kapcsolatosan befolyt adó mennyisége (2,8 billió Ft), és ijesztően több, mint a személyi jövedelemadók teljes összese 1,6 billió Ft értékben.
Azt is tudni kell, hogy ez év novemberéig kishazánk kifizetett több mint 1,14 billió Ft-nak megfelelő valutát adósságunk kamataira és költségátrendezésének jutalékaira.
Ami elvezetett a második nagyon fontos ponthoz. Ha az elmúlt negyven év dolgos munkájának gyümölcséről papolunk, akkor az adósságkifizetés is ehhez tartozik. Ezt nem lehet kikerülni. Az a tény, hogy a gulyáskommunizmus, és a posztkommunista időszak jólétét mindenki teljes hévvel aláírta, sőt követelte a kormánytól, most abban is érezteti a hatását, többek között, hogy a költségvetés kénytelen a nyugdíjkifizetések támogatása helyett a mostani nyugdíjak 44%-nak megfelelő összegben adósságot visszatéríteni.
Itt van a 13-14. havi nyugdíj elásva, ez a nyugdíjak "hiányzó" értéke.
Tudom, hogy nehéz belátni, de ez a böjtje az elmúlt negyven év szorgos "munkájának" és jólétének.
Vállon veregethetjük magunkat, keményen megdolgoztunk ezért.
