Megnéztem a videót, az aktuális posztokat, beleértve az Appleblog-ét is, ami sajnos nem ütötte meg a mércét. Itt van az iPad, az Apple új eszköze, aminek besorolásával még elég sokáig fognak kínlódni a hozzáértők. Mert se nem telefon, se nem táblagép a szó hagyományos értelmében (hiszen nem igazi számítógép), se nem csak egy e-reader, vagyis elektronikus könyvolvasó, se nem digitális képkeret vagy kézi videólejátszó.
Hanem valami új.
Az Apple-nél bevett szokások szerint logikusan végiggondolták, hogy mi is a gond azzal, hogy az ember leül a számítógépe, vagyis nagyjából a laptopja elé (hiszen az eladott gépek jóval több mint fele laptop), és végigzongorázza digitális életének lépéseit.
A legnagyobb gond az, hogy ezt a laptopja előtt teszi.
A többi rendben is van. Hiszen nem csinál mást, mint megnézi az email-jeit, ránéz a kedvenc weboldalaira és hírportáljaira, ránéz a naptárjára, hogy mi van még betervezve erre a napra, hétre, hónapra, esetleg megnéz néhány képet, vagy éppen megmutatja egy látogatóba jött ismerősének, s ha nagyon ráér, megnéz egy filmet (ha azt nem inkább a tévéjén teszi valami oknál fogva) vagy olvas valami hosszabb lélegzetvételűt.
Erről szól az iPad.
Ettől brilliáns az ötlet, hogy pont ezeket a dolgokat ömleszti egybe, és teszi egyszerűen, kézzelfoghatóan elérhetővé forradalmian újjá.
Ezért hiteltelenek azok a nyavalygások, hogy ez is, meg az is kimaradt az iPad-ből, és milyen értéktelen ezek nélkül. Hiszen nem fogok nagybeszámolót írni rajta, piacelemzést vagy kutatási programot folytatni vele, és nagyfőnökségi előadásokat összerakni. Nem fogok vele komoly játékokat játszani, sem videót vágni, képeket editálni vagy zenét felvenni.
S ha jobban belegondol az ember, semmi olyat sem akarnék vele csinálni, amiről a Microsoft már évek óta papol, hogy kellene.
Hiszen az itthoni, munka utáni világom már csak így működik.
S ezért ennyire megragadó az, amit az Apple az elmúlt néhány évben véghez vitt. Az iPod 2001-es megjelenése óta háromszor sikerült egy évek óta tengődő ötletbe új életet lehelniük, s megmutatni a világnak, hogy miről is kellene, hogy szóljon a dolog. S ami tényleg meglepő ezekben a forradalmi termékekben az az a tény, hogy miután előhozakodnak valami újjal, egyszerre teljesen kézenfekvővé válik, hogy mire is jó, hogyan is kell ezt csinálni, és miért olyan nagy ötlet ez az egész.
Így volt ez az mp3-as lejátszóval és a telefonnal is. És így lesz, szerintem, ezzel az új dologgal is, akármilyen kategóriát is fognak egyszer majd ráhúzni.
Mert kellene egy nekünk is, s szerintem ezzel nem vagyunk egyedül.
Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy könnyebb lesz a wc-re is magammal vinni, mint volt a laptopot...
