Kelen András írt egy kicsi füle-farka bejegyzést a nol.hu oldalán a hálón megjelenő újságokról, az olvasó táborról, meg arról, hogy miért is nem éri meg hagyományos formában (értsd fizikai formában, papíron) kiadni információhordozókat.
Egy-két dologgal még talán egyet is értenék, de a legfontosabb kijelentésével, hogy azért nem keresnek az elektronikus úton megjelenő hírlapok eleget a hirdetésekkel, mert "link"-eken keresztül érkezik.
Ez szamárság, két okból is kifolyólag.
Kelen András írt egy kicsi füle-farka bejegyzést a nol.hu oldalán a hálón megjelenő újságokról, az olvasó táborról, meg arról, hogy miért is nem éri meg hagyományos formában (értsd fizikai formában, papíron) kiadni információhordozókat.
Egy-két dologgal még talán egyet is értenék, de a legfontosabb kijelentésével, hogy azért nem keresnek az elektronikus úton megjelenő hírlapok eleget a hirdetésekkel, mert "link"-eken keresztül érkezik.
Ez szamárság, két okból is kifolyólag.
Először is, ha valaki "link"-en keresztül érkezik, attól még láthatja az oldalon megjelenő hirdetéseket. Nem is csak egyet, hiszen manapság rendesen megszórják az internetes oldalaikat a szerkesztőségek mindenféle hirdetésekkel. Ettől még nem lesz kevesebb bevétele az újságnak, sőt, mivel hogy bárki érkezhet a linken keresztül, alapállapotban nem elérhető potenciális olvasókat is elérhetnek a keresőoldalak segítségével.
A legfontosabb ok azonban pont a bőségesen elszórt, mindehova beillesztett hirdetésekkel van összefüggésben.
A hagyományos újsághoz képest egy elektronikus újságoldal tele van mozgó, villódzó, magára a figyelmet felhívni akaró, az olvasni, a szöveget megérteni szándékozó szegény olvasó figyelmét akarva-akaratlanul is elvonó, idegesítő, a semmilyen módon meg nem szűntethető, s ettől még jobban idegesítő, gyakran még hanggal is megáldott reklámokkal.
Akinek egy kicsi esze van, helyből megszabadul tőlük, például az ABP-t használva.
Innentől kezdve egy elektronikus honlap átalakul olvasható információtömeggé. Nincs villódzás, nincs mozgás, nincs hang, nincs idegesség, s legfőképp, nincs figyelemelterelés. Lehet a tartalomra koncentrálni.
Ami, ugye, az újságolvasás lényege lenne.
Persze, a szerkesztőség őrjöng, hogy nem kattintanak az emberek a hirdetésre. Pedig hát ott van, miért is nem kattintanak? Lehet, hogy nincs elég hirdetés egy lapon? Tegyünk be még vagy kettőt, akkor lehet, hogy többen fognak.
Pedig így nem fognak.
Amíg rá nem ébred az online világ, hogy olvasni szeretnénk, a tartalomra vagyunk kiváncsiak, s nem a mellékes, de minden figyelmet elvonó, s az olvasás örömét elvevő, izgő-mozgó, videójátékokat megszégyenítő techikát felvonultató, de gyakran mégiscsak banális dramaturgiára építő hirdetésekre, addig ez így is marad.
Ha statikus, figyelmet nem elvonó hirdetések lennének a cikkek mellett (alatt, felett, vagy akár között is), akkor lehet, hogy nem használnék olyan programokat, amelyek válogatás nélkül kiírtják az összes hirdetést. S lehet, hogy még kattintanék is.
De sajnos most abban a pillanatban, amint meglátok egyet is a fent említett idegbaj-kikényszerítő reklámokból, az első dolgom a reklámokat az én oldalamon maximálisan eltávolító programot/plug-int installálni. Mert a fogyasztási kontrol az én oldalamon van, akár tetszik ez a szerkesztőknek, akár nem.
Ettől új az online újságolvasás.
