Érdeklődve olvastam Győri Péter Főúr! A számlát! című cikkét a nol.hu oldalán. Arról ír, hogy mennyire kiegyensúlyozatlan a magyar gáz- és távhőfogyasztás támogatása, s hogy mennyire lehetetlen helyzetbe kerülnek évről évre a támogatott háztartások a változó támogatási rendszer, annak "kiegyenlítetlenségei" és a felhalmozódó adósságok miatt.
Egy nagyon fontos dologról azonban nem esett szó.
Arról nevezetesen, hogy a mostani rendszer, pont az általános és fixált támogatási százalék miatt, egyáltalán nem ösztönöz megtakarításra. Sőt, minthogy a támogatás mértéke a fogyasztással egyenes arányban növekszik, minél magasabb fogyasztásra ösztönöz, hiszen ekkor a legmagasabb a támogatás mértéke.
S ami a legborzasztóbb, hogy a mostani rendszer pont azt a téves képzetet tartja fenn, hogy az teljesen normális, hogy valaki mondjuk 26 fokban teleli át a téli hónapokat.
Noooooormális?
Egy normális elosztási rendszerben három dolog érvényesül egyszerre. Egyrészt a támogatás mértéke adott, és nem növekszik a fogyasztással, másrészt a támogatást pont azok kapják, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, vagyis az alacsony jövedelműek, harmadrészt pedig a támogatási rendszer az erőforrás (jelen esetben a gáz vagy távhőfelhasználás felhasználásának) megtakarítását is ösztönzi.
Ebből következően azt a fogyasztást, amely egy minimális, mondjuk fagypont feletti hőmérséklet fenntartásához szükséges egy átlagosan izolált háznál, a lehető legnagyobb mértékben támogatni kell. Az efölötti fogyasztást egészen a minimum komfort szintig, hiszen már nem a túlélést szolgálja, már kevésbé, meg mindig támogatni kell. A minimális komfort érzés feletti szinten (mondjuk 18 fok) a fogyasztást már nem szabad támogatni, hiszen ez a megtakarítást semmiképpen sem ösztönzi.
A megtakarítást tovább lehet ösztönözni azzal, hogy egy átlagos, és jól hőszigetelt ház vagy lakás fogyasztását vesszük alapul a támogatási hőkvóták (vagy gázmennyiség) kiszámításánál. Emellett, ha az államnak van erre pénze, a hőszigetelés utólagos beépítését is támogathatja.
Mert így csak a fejünk fő: a miénk is, a kormányé is.
