A gyerekvállalás nem olcsó. A gyerekek megfelelő elhelyeztetése (bölcsöde, óvoda, iskola) meg még úgy.
Fel is ment bennem a higany egy pillanat alatt amikor a gyerekvállalás lehetetlenségéről szóló komment.hu-s posztot olvastam. Nem azért, mert a gyerekvállalást öngyilkossághoz hasonlítja Varga Betti, hanem azért, mert a nagy érvelésben és számokkal való dobálódzásban egyszerűen egy régimódi szocialista beidegződést követve elfejtett komolyan utánagondolni annak, hogy mennyi is az annyi, s miért.
Vagyis, hogy elfelejti, vagy nem hajlandó felfogni, a bokrosi kifejezést használva, hogy a gyerekek családon kivüli elhelyezése nem volt soha, és most sem járomány (lásd pl. kolbenheyer posztját itt). Vagyis nem jár, hanem jut. S mint ilyen, mindenhol pénzbe kerül, amit meg kell fizetnie valakinek.
Egy gyerek nyugat-európai óvodai vagy bölcsödei elhelyzése bizony nem olcsó mulatság.
Annyira nem, hogy gyerekenként és heti naponként nagyjából 150-350 eurót is elkérnek az embertől havonta országtól, helytől, időbeosztástól és anyagi helyzettől (vagyis szociális rászorultságtól) függően. Ez annyit jelent, hogy ha valaki mondjuk beadja a csöppségét két napra hetenként az oviba, akkor 300-tól akár 700 euróig is fizethet havonta azért, hogy a gyerekre hetente két napot professzionálisan felügyeljenek.
Nos, ez sok is, meg nem is: testvérek között is 80 ezer és 190 ezer forintról van most szó.
A magyar átlagfizetéseket nézve ez sok, hiszen ennyi pénzért a gyerek még három napig otthon marad, s valakinek vigyáznia kell majd rá. Lehet ellene kiabálni, de bölcsödébe vagy óvodába sem kötelező adni a gyereket (kivételek persze mindig vannak, pl. Hollandiában négy éves kortól kötelező menni, akár tetszik, akár nem). Ha a gyerek otthon marad, akkor otthon marad a kedves anyuka vagy apuka is. Megesik, hogy két gyerek mellett már kevesebbet keresne munkahelyén, mint amennyit kiadna a család azért, hogy az anyuka dolgozzon.
Nem véletlen, hogy olyan sok egykeresős család van Nyugat-Európában.
De ha valaki jobban belegondol, akkor ez az összeg nem is olyan sok. Vegyünk egy átlagos ideális óvodát, ahol mondjuk 5 gyerek jut egy pedagógusra. 200 euróval számolva ez 5x1000 euró bevétel az óvodának havonta és óvónőnként. Csakhogy ebből nemcsak a óvónő fizetését, de a óvoda fenntartását, adminisztrációs költségeket, az infrastruktúra árát és fejlesztését, továbbképzést, stb. is ki kell gazdálkodni. Az adózásról nem is beszélve, hiszen minden fizetés bruttó ugyebár.
S itt van a kutya elásva.
Szépek a számok és az egész kifejtés Varga Betti részéről, de elfelejtett összeadni és szorozni.
Hiszen egy 20-40 ezer forintos családi óvodában, ahol szakképesítés nélkül vagy gyorstalpalón képzett munkaerővel folyik a kicsik óvása, és mondjuk 10 gyerek jut egy óvónőre, akkor ott 10x20, vagyis 200 ezer forintból kell havonta kigazdálkodni nemcsak az óvónő bruttó fizetését, hanem a rendszer fenntartásához és a gyerekek ellátásához szükséges járulékos költségeket is.
Ezért kerül a magánóvoda havi 60-80 ezer forintba, s ezért próbálják mindenhol maximalizálni az gyerekek számát. És ezért is utópisztikus azt elvárni, hogy kevés pénzért minőségi óvodai és bölcsődei ellátást kapjon valaki.
Csak számolni kellene már egyszer, hogy ténylegesen mennyibe is kerül egy gyereket ellátni. Még mielőtt bármire is vállalkoznánk.
