Érdeklődve figyelgetem a már jó ideje folyó szellemi állóháborút arról, hogy vajon jó-e nekünk az, hogy vasárnap is vásárolgatunk, jó-e ez a kereskedőknek, és főleg, hogy jó-e ez a munkavállalóknak. Buday Pálné, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke szerint ez nem jó. Több szempontból sem. Ahogy írja, vagyis inkább kérdezi:
Tessék mondani, hányan haltak éhen a rendszerváltás előtt annak következtében, hogy az üzletek szombaton 14 órakor bezártak és hétfő reggelig zárva tartottak? Be tudnak vásárolni az emberek a kétnapos ünnepek előtt (húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor)? Igen, mert tisztában vannak vele, hogy ehhez kell igazítani a szokásaikat.
Nos, egy kis gondolkodás után nyilvánvaló, hogy mennyire lehetetlenek a fenti kérdések.
Azzal érvelni, hogy régen megvoltunk hosszabbított nyitvatartás nélkül ugyanis nagyjából annyival egyenlő, mintha valaki azzal érvelne a mostanra teljesen elfogadottá vált mobil telefonálás ellen, hogy annak idején, az átkosban is volt egy vagy néhány telefon a településen, s aki nagyon akart, akkor is tudott telefonálni. Minek akkor a mobiltelefon?
De Buday Pálné nem áll itt meg, hanem tovább megy, sőt, hétmérföldes logikai csizmájával eljut egészen idáig:
A vasárnapi vásárlás rossz szokás. Fogyasztói társadalom lettünk, amely az embert óhatatlanul kiszolgáltatottá teszi. A vasárnapi munkavégzés teljesen természetessé válik a multinacionális cégek hagyományokat, szociális vívmányokat, történelmi szokásokat figyelmen kívül hagyó, agresszív terjeszkedése miatt.
Nooooormális?
A vasárnapi vásárlás csak annyira rossz szokás, mint buta kijelentésekkel dobálózni. Főleg egy olyan bekezdésben, amiben valaki arról ír, hogy a fogyasztói társadalom, mint olyan kiszolgáltatottá teszi az embert. Kiváncsi vagyok, hogy a retorikán kívül mire is gondol Buday itt, hiszen az, hogy valaki a pénzét költi, az még nem kiszolgáltatottság.
Az viszont, hogy multinacionális cégek teszik tönkre a hagyományokat, szociális vívmányokat, és legfőképp, urambocsá, a történelmi szokásokat, az tényleg viszi a pálmát.
Azt ugyanis mindenki megtanulja az iskolában, hogy a vasárnap szavunk bizony a vásárnap szóból ered. Vagyis abból a történelmi szokásból, századokon átívelő hagyományból, hogy a nép, a zemberek vásár napján fogták magukat, és elmentek vásárolni. A templom ugyan bezavart ebbe a képbe később, de (szerencsére) mégsem annyira, hogy a vásárnapból templomnap legyen.
Meg is maradt vasárnapnak.
Hagyomány ide, vagy oda, a történelmet oly szívesen két lábbal tipró multik most bizony keményen mellényúltak ezzel a vasárnapi shoppingolással. Hiszen csak azt próbálják visszaállítani, amit mi oly sok évszázadon keresztül mindig is csináltunk. S tesszük most is.
Vásárnapon vásárolunk.
