Az egyik előző posztban arról írtam, hogy miért is más a BP mint a Shell. Nos, a BP tényleg más, mint bármelyik másik olajvállalat, sőt, egyesek szerint majd minden olajfúrással foglalkozó vállalat, amelyeket a BP is felfogadott a Deepwell Horizon fúrásakor.
A következőt a Wall Street Journalban, Terry Barr, a Samson Oil and Gas vállalat elnökének egy a szerkesztőhöz írt leveléből óllózom.
Mr. Haywood, a BP vezérigazgatója kérdezte, "Hogyan történhetett ez meg?" A válasz a BP a saját, és az olajfúrással foglalkozó iparágban is széles körben elfogadott, szabályainak felrúgásában keresendő.
A következők ismertek, többek között a május 25-ei kongresszusi meghallgatás nyomán:
1) A betonozó brigád (cementing crew) munkáját a BP felügyelte. A brigád nagy küzdelem árán tudta a felső nyomástartó zárótömést a formába (casting shoe) illeszteni a kitermelési burkolat betonozása során. Ez volt az első hibajelzés, hiszen a megfelelő betonozási minőség elengedhetetlen feltétele a további munkaműveleteknek, és végsősoron a biztonságos üzemeltetésnek. Az a tény, hogy a betonozási munkák nem zökkenőmentesen folytak, fokozott odafigyelésre kellett volna, hogy ösztönözze a felügyelőket.
2) A munka normális menetrendje szerint a nyomástartó zárótömítés működését egy nyomáspróbával ellenőrizték, amikor is a szerkezetben egy meghatározott nyomás elérése után azt vizsgálják, hogyan változik az. Ha a nyomás csökken, akkor nyilvánvalóan hiba van a szigetelés nyomásállóságával. De, az ipari gyakorlat szerint a pozitív teszteredmény, miszerint a nyomás nem csökken, azzal is magyarázható, hogy a kút alatti olajmezőben levő olaj/gáznyomás egyszerűen ellensúlyozza a nyomáscsökkenést. Ezért egy úgynevezett negatív tesztet is el szoktak végezni, amivel pont a betonozási munka minőségét lehet ellenőrizni.
3) A negatív tesztet, ahogyan az elvárt, is elvégezték, amikor is a kútfej körüli burkolatban levő nyomást lecsökkentik, és mérik a nyomásváltozást. A későbbi vizsgálóbizottság elé került bizonyítékok alapján ekkor a felügyelők egy 96.5 bar-os nyomásnövekedést láttak. Ez a nyomásnövekedés a lehető legkézenfekvőbb bizonyíték arra, hogy a betonozási munkával nem tudták a fúrócső biztonságosan rögzíteni és a kút nincs lezárva (az úgynevezett "wet shoe"). Ez volt a második fontos hibajelzés.
4) Ekkor normális esetben újracsinálták volna a betonozási munkát. Ez ugyan igencsak drága, de egy közet 100 bar-os negatív tesztnél mért nyomásnál egyszerűen nincs más alternatíva.
5) A BP mérnökei ehelyett tovább folytatták a kútfej felszabadítását. E művelet során a fúrócsőben levő 1.68 t/m3 sűrűségű fúróiszapot 1.0 t/m3 sűrűségű tengervízre kezdék el kicserélni. A sűrűbb fúróiszap végezte ezidáig a nyomásvisszatartó szerepet a kútban, még annak ellenére is, hogy a betonozás nem volt sikeres a kútfejnél a tengerfenéken. A két vészjelzés után elvárható lett volna, legalábbis az ipari gyakorlat alapján, hogy a kútfej felett egy betondugóval elzárják a fúrócsövet, mielőtt a nehéz fúróiszapot kiszivattyúznák. Legalább annyit meg kellett volna a BP mérnökeinek tenni, hogy a fúróiszap eltávolítását sokkal nagyobb figyelemmel kísérik és gyakori (nyomás)ellenőrzésekkel szakítják meg. Ezt nem tették meg.
6) A kongresszusi meghallgatáskor kiderült, hogy a kútfejből származó nyomásadatok két órán keresztül árulkodó jeleket mutattak. 8 óra 20 perckor még 3.5 köbméter vizet nyomtak a kútba, és 3.5 köbméter iszapot emeltek ki, míg 8:34-kor már 3.5 köbméter víz bepumpálása után 4.5 köbméter iszap jött fel. Ezen 14 perces időtartam alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a kútból olaj és gáz nyomja fel a fúróiszapot, nem a bepumpált tengervíz. Ekkor a BP fúrómestereinek le kellett volna állítaniuk a fúrást, és meg kellett volna kezdeniük a fúróiszap visszapumpálását. Ehelyett tovább folytatták a fúróiszap kiemelését.
7) 9:08-kor egy további fontos adatok mértek a fúrótorony vezérlőtermében. A tengervíz keringetését leállították, hogy a kút nyomás-stabilitását meg tudják mérni. A kompresszor leállása ellenére a kútban a nyomás tovább növekedett. Ez egyértelmű jele annak, hogy a fúrócsőben a kútból felfelé áramlik az olaj vagy gáz, és ez okozza a nyomásnövekedést. Ilyenkor, normális esetben, főleg a korábbi hibajeleket figyelembevéve azonnal "megölik" a kutat, vagyis fúróiszappal lefojtják a kútfejet.
8) 9:08 és 9:30 között a tengervíz kompresszora vagy állt, vagy állandó értéken üzemelt, ennek ellenére a kútban a nyomást fokozatosan növekedett. Ismételten, ez teljesen világos következménye annak, hogy a kút olajat vagy gázt produkál. Normális esetben ilyenkor haladéktalanul lefojtják a kútfejet.
9) 9:30-kor megint leállították a tengervizet a kútba pumpáló kompresszort, valószínűleg azért, hogy megvizsgálják, milyen állapotban van a kút. A kút nyomása láthatóan tovább növekedett.
10) 9:49-kor a kútnyomásban ugrásszerű növekedés észleltek, de már túl későn, a robbanást nem lehetett megakadályozni. Nyilvánvalóan ez volt az a pillanat, amikor az olaj és gáz elérte a fúrótorony magasságát, és szinte rögtön lángra is lobban.
A BP vezetősége szerint a tragédiát a fojtószelep meghibásodása okozta, az, hogy ez a szelep nem állította meg a kitörést. A valóságban azonban ez a szelep nem arra van kitalálva, hogy az előírások sorozatos áthágását jóvátegye.
Az olajfúrással foglalkozó iparág évtizedek óta a megfelelő nehéziszapokat használja arra, hogy a fúrás elején a kőolajat a tározóban tartsa addig, amíg a kútfej biztonságosan elkészül, s megfelelő eljárásokat dolgozott ki arra, hogy a kútfej és a fúrócső állapotát ellenőrizze.
Terry Barr szerint a Deepwater Horizon kútja nem felelt meg a kútfej és fúrócső betonozási munkáját ellenőrző teszten, de senki nem tett semmit. A kitermelés megindítása előtti iszapeltávolításnál mért adatokat, és az azok alapján nyilvánvaló kőolaj feltörés tényét is figyelmen kívül hagyták a mérnökök.
Szerinte a katasztrófa nem technológiai, hanem igenis emberi hiba, az előírások be nem tartása, és a biztonságos eljárások nem követésének vagy tudatos figyelmen kívül hagyásának következménye.
---
Just in: ugyanilyen irányból közelít a The Economist is ebben a cikkében.
