Egy halom badarságot hordott össze a nol.hu-n Brian Ladd, amikor akkor írt, hogy miért is kell az embereknek a mobilitásukat feladniuk annak okán, hogy kezdünk kifogyni a fosszílis energiahordozókból, meg azért is, mert tulajdonképpen már nem is menő. Arról, hogy hogyan fog eljönni az autókorszak vége, és ezzel a mobilitás vége.

Mintha a kettőnek lenne valami köze egymáshoz.

De kezdjük az elején. Nemtagadás, van egy csomó autó a Földön, de akárhogyan is nézzük, van még mellette egy csomó más tényező is, ami fosszílis energiahordozókat eszik reggelire, ebédre és vacsorára. Bill McKibben az Eaarth című könyvében részletesen kifejti, hogy mi is lesz a bolygónkkal, ha minden úgy megy tovább, ahogyan most. S annak ellenére, hogy McKibben könyvében van sírás-rívás és fogaknak csikorgatása, ő is megvallja, nem az autók a főbűnösök a nagy fosszílis energiahordozó égetésben. Kiveszik a részüket benne, de nem a főrészt.

Innentől kezdve nem lehet komolyan venni Ladd írásának a többi részét sem, főleg azért, mert nagyon úgy tűnik, hogy pont a lényeget nem látja. Mint írja:

Mégis, ha a divatteremtő nyugatiak mind többen pattannak kerékpárra, gyalogolnak, ülnek vonatra, talán a jómódú ázsiaiak is követik majd a példájukat, s talán kormányaik is elgondolkodnak azon, vajon az autó jelenti-e a jövőt.

Nos, nem fognak elgondolkozni ezen. Azt meg tényleg hagyjuk, hogy most ki teremti a divatot.

A lényeg: a tizenkilencedik század végén, huszadik század elején, amikor az automobilok átvették az uralmat a lovakkal (gőzzel, vagy elektromossággal) hajtott járművektől, akkor nem azért tették ezt, mert kifogytunk a lovakból (gőzből vagy elektromosságból).

Hanem azért, mert a lovas megoldáshoz képest sokkal egyszerűbb és kényelmesebb módot nyújtott a belső égésű motor által hajtott autó. Vagyis nem kellett a lovaknak kihalni ahhoz, hogy mindenki áttérjen a benzin és gázolaj hajtotta autókra, mint ahogy a köveknek sem kellett elfogynia ahhoz, hogy a kőkorszakból átlépjünk a rézkorszakba.

Az autó akkor, és azóta is, technológiai fejlettségénél fogva jutott a dobogó legfelső fokára.

Akármi is fog történni a fosszílis energiahordozókkal, egy dolog biztos. Az autókat addig nem fogjuk temetni, amíg nem találunk egy náluk kényelmesebb, gazdaságosabb, jobb megoldást arra, hogy embereket, és a hozzájuk tartozó tárgyakat egy helyről a másikra szállítsunk akkor, amikor csak kedvünk tartja.

Az, hogy ezt az új találmányt (legyen mondjuk autó+ a neve) mi hajtja majd, az teljesen mellékes egyrészt azért, mert valaminek majd hajtania kell, és energiasűrűségben még mindig a benzin és a gázolaj áll messze az első helyen, másrészt pedig még ha olajból ki is fogynánk közben, van egy-két komoly vállalat akik pont azon dolgoznak, hogyan is fogunk akkor majd benzint és gázolajat előállítani.

Vagyis teljesen felesleges a mobilitást most temetni, hiszen az autó vagy az autó+ van és lesz is.

Azt meg már gondolom mondani sem kell, hogy a web és az augmented reality fejlődésével lehet, hogy nem is fogunk annyit autózni, mint most, hiszen pont a munkahelyre majd nem kell bemenni. Innentől kezdve pedig a mobilitás egy teljesen új értelmet vesz fel, és a helyzetváltoztatástól, legalább is részben, függetlenné válik. A régi lemez helyett arról, hogy vége az autóknak, mert kifogytunk vagy ki fogunk fogyni az olajból, hagyni kellene már porosodni a sarokban.

Látni kellene a fától az erdőt, a lótól az autót, s az olaj kifogyásától való félelmünktől a mobilitást.