Egyre gyakrabban hallani, hogy a mostani reklámkultúra, az agyon polírozott és retusált nők képe, a valósággal egyre gyengébb kapcsolatban levő (ál)ideálok képe mennyire negatívan hat a nőkre. Meg kell hagyni, hogy időnként szégyentelenül másítják meg a címlapképeket. Sokan vallják, hogy az ilyesfajta (ál)ideálokkal telített világ miatt "menekülnek" sokan mindenféle pszichológiai betegségekbe, mint pl. az anorexia, amikor kórosan keveset, vagy éppenséggel majdnem semmit, sem esznek a nők (merthogy az esetek nagy részében nőkről van szó). Hiszen, ahogy a szóbeszéd is tartja, ha egy nő egy helyiségbe belép, automatikusan azonosítja a nőket a helyiségben, és pozicionálja magát a helyi "rangsorban".
Szerencsére Hollandiában, a groningeni egyetemen behatóbban tanulmányozták azt a kérdést, hogy milyen hatással is vannak az ideális, szépnek tartott nők képei, videói vagy egyszerű jelenléte a nőkre.
A Zwenny Bosch pszichológus által feltárt eredmények nagyon érdekesek.
Először is kiderült, hogy a nők két csoportra oszthatók abból a szempontból, hogy hogyan reagálnak az ilyen képek, videók láttán vagy élő személyek jelenlétére. Az első csoport az "összehasonlítók" csoportja, a második a "nem-összehasonlítók"-é. Az első csoport, ha ilyen képeket lát vagy ilyen személlyel kerül vizuális kapcsolatba, a saját magáról alkotott, kialakított belső és külső énjét automatikusan összehasonlitja a képen láthatóéval. A második csoport tagjait egy ilyen kép látványa hatására nem játszák le ezeket a rutinokat.
Idáig semmi meglepő. Amitől a kutatás igencsak érdekes lett, az az a megállapitás, miszerint az összehasonlítók csoportja egy ilyen összehasonlítás után nem relatív képet alkotnak magukról, hanem a kép alapján döntenek saját szépségükről. Vagyis, ha náluknál szebb, vagy szebbnek tartott nők képét látják, a saját magukról alkotott véleményük is pozitív irányba mozdul el, míg ha náluknál kevésbé szebb vagy szebbnek tartott nők képeit nézik, a saját magukról alkotott véleményük is negatív irányba lendül el.
Az "nem-összehasonlítók" csoportja egy nálunkál szebbnek tartott nő képének nézése után nem látják magukat szebbnek, de csúnyábbnak sem.
A kutatás legmegdöbbentőbb eredményei szerint az "öszehasonlítók" az esetek nagy részében nem a negatívumokat keresik, hanem pont azt, hogy miben és mennyire hasonlítanak az általuk szebbnek tartott nőre. És ettől sokkal jobban érzik magukat. Ha viszont náluknál kevésbé szebb nők képét tanulmányozzák, itt is a hasonlóságokra fognak koncentrálni, és ettől csökken a saját szépségükről kialakított véleményük.
A "nem-összehasonlítók"-nak viszont nagyon biztos énképjük van, és pontosan tudják, hogy milyen szempontból szebbek (vagy kevésbé szebbek), mint a képen látható vagy mellettük álló személy. Ezen bizonyosság miatt nem is változtatják meg könnyen a saját magukról kialakított képet.
Vagyis pont a befolyásolható, a magukat a külvilággal összehasonlító nők azok, akikre a náluknál szebbnek gondolt nők képe pozitívan hat, míg a többiekre az ilyen képek kevés vagy semmilyen hatással (főleg nem negatív hatással) nincsenek.
Lehet, hogy itt az idő országosan előfizetni a Playboy-t. Úgy tűnik, ezzel mindenki jól járna.
