Nincs igaza sem Tamás Gáspár Miklósnak, sem Gazda Albertnek, sem N. Kósa Juditnak akkor, amikor azért sírnak, hogy az Alkotmánybíróságot megkérdőjelezi, szabályozza, lehetetlenné teszi a mostani kormány. Amikor arról megy a nóta, hogy milyen demokratikus rendszer ez, ahol olyesmire vetemedhet a kormány, hogy egy az alkotmánybíróság által megvétózott törvényjavaslat elfejtése vagy kijavítása helyett inkább az Alkotmánybíróság jogkörét tovább csökkentő törvénnyel áll elő, hajtja keresztül a Parlamenten, és utána majd újra nekifog az egyszer már elutasított törvény elfogadtatásának.
Hiszen lehet sírni, jajveszékelni, hogy így a demokrácia, meg úgy a demokrácia, de még mielőtt valaki nekilát a fogaknak azon vala csikorgatásához, egy dolgot érdemes nem elfelejteni.
Akár tetszik, akár nem, a mostani kormány demokratikus körülmények között lett megválasztva, demokratikus kormányzás alatt egy demokratikus ország demokratikus választópolgárai által.
S akárhogyan is nézzük, megkapták a szavazatok kétharmadát, aminek egyik következménye az, hogy most joggal mondják, hogy az ország többségének az akaratát képviselik, a másik pedig az, hogy a nem rájuk szavazó egyharmadnak illik, sőt kötelező, elfogadni azt a tényt, hogy most ők vannak hatalmon.
Egyszerűen így működik a játszma, ezek a szabályok.
Az más kérdés, hogy valaki egyetért-e azzal, amit a jelenlegi hatalmon levő párt művel jogalkotásilag, hozzáállásilag, hogy milyen törvényeket hoznak, és akarnak meghozni, és hogy a meghozott törvényekre jelenleg még törvényes keretek között érkező kritikával (lásd Alkotmánybíróság) mit is kezdenek.
De azt még az Alkotmánybíróság sem fogja megkérdőjelezni, hogy a Fidesz és vezetősége vajon alkotmányosan vagy sem foglalja el a pozicióját, és használja ki kétharmados többségét.
A választás pont erről szólt. És pont azért elleneztem én is a kétharmados célirányt és szent kitűzést, sőt egyáltalán a Fideszre való akármilyen szavazást is, mert nem lehetett előre tudni, hogy mit is akarnak majd ezzel a jogilag megkérdőjelezhetetlen hatalommal kezdeni.
Most az van, hogy már tudják. Nagyon valószínű, hogy már előtte is tudták, csak Fideszes szokás szerint nem mondtak róla semmit, de hát pont ez az a viselkedésforma, amit mi kétharmados többséggel keményen beszoptunk a választáskor.
Farkast kiáltani most nem ér. Szavazni, kétharmados többséghez juttatni egy olyan pártot, amelynek nem volt választási programja, amiről nem tudtuk, hogy mit is akar csinálni azon felül, hogy a választásokkor megígérték, hogy most mindent két hét alatt rendbetesznek, nos lehet, hogy ezt nem kellett volna. De ha már egyszer ezt megtettük, akkor ez így van, ilyenkor legjobb elégedetten hátradőlni, és élvezni a show-t.
Majd a következő választáskor (ha még lesz ilyen), majd jobban vigyázunk. Remélem.
