The Moral Landscape címmel írt könyvet Sam Harris, amelyben azért érvel, hogy ne engedjük olyan könnyen át a moralitást, mint kérdés és válaszhalmazt a vallásnak, hanem próbáljuk meg azt kicsit tudományosabb módon megközelíteni. Szerinte a moralitás középpontjában az emberi és állati jóléthez kapcsolódó kérdések állnak, és ezt teljesen felesleges, sőt káros vallási köntösbe bújtatni. Az elmúlt néhány évszázad pont az egyházak önnön létezését görcsösen fenntartani akaró önzésére világított rá, ami után nem lehet, és nem szabad, intézményesen rájuk bízni egyetlen ember jólétét.
Mint írja:
Consider the Catholic church. This is an institution that excommunicates women who attempt to become priests, but does not excommunicate priests who rape children. This church is more concerned about stopping contraception than stopping genocide. It is more worried about gay marriage than about nuclear proliferation. When we realise that morality relates to queations of humand and animal well-being, we can see that the Catholic church is as confused about morality as it is about cosmology. It is not offering an alternative moral framework; it is offering a false one.
Vagyis magyarul:
Nézzük a katolikus egyházat. Ez az az intézmény, amely kiátkozza azon nőket, akik papok szeretnének lenni, de nem átkozza ki azon papokat, akik gyerekeket gyaláznak (erőszakolnak) meg. Ez az egyház jobban aggódik azért, hogy a fogamzásgátlásnak véget szabjon, mint a népírtásoknak. Jobban aggódik a homoszexuális házasságok mint a nukleáris fegyverek terjedése miatt. Ha ráeszmélünk arra, hogy a moralitás az emberi és állati jóléthez kapcsolódó kérdésekről szól, akkor láthatjuk, hogy az Egyház ugyanannyira összezavarodott (szakadt el a valóságtól) a moralitás terén, mint a kozmológiában. Nem egy alternatív eszmei képet hirdet, hanem egy hazugot.
Jobban nem is lehetett volna megfogalmazni.
