Arról érdeklődik az állam, hogy mitől lehetne egyszerűbb. Amire reagáltak már néhányan, főleg akkor, ha azt kérdezik, mi a legfontosabb teendő, hogy az adminisztratív terheket csökkentsék. Szinte mindenki a banki átutalásra szavazott ezidáig, miszerint ettől átláthatóbbak lennének a pénzügyi tranzakciók, megszűnne egy csomó papírmunka, sőt, az adóhivatal által is követhetőbb lenne, hogy ki mikor és mennyit keres.

Mondani sem kell, hogy egy nagy akadálya van annak, hogy ezt bevezessük.

Mégpedig a bankok maguk.

Hiszen senkit nem lehet arra kötelezni, hogy csak elektronikus úton fizessen, ha erre a bankok szemérmetlenül rátesznek mindenféle költséget. Ami az egészben a legmeglepőbb, hogy a bankok szinte kivétel nélkül kitalálták, hogy mikor és miért kell nekik extra költségeket felszámolni a legapróbb dolgokért. S az nyomja ki a biztosítékot nálam rendszerint, hogy teszik ezt arra hivatkozva, hogy nyugaton (értsd a nálunk nyugatabbra levő európai országokban) ez a szokás.

Nos, ez nem igaz.

Lehet, hogy régen ez volt a szokás, de már nem az.

Ha valaki pl. Hollandiában egy magánszámlát akar nyitni, teheti azt költségek nélkül. A bankkártya használatáért majd fizet nagyjából 1 eurót havonta. Ezért aztán az összes elektronikus fizetése ingyen történik. Az automatákból (saját bank és mások) ingyen vehet fel pénzt, a magánszemélyek magáns vagy üzleti számlára történő átutalása belföldön és külföldön (!!!) ingyenesen történik.

Az, hogy vállalatoknál ez hogyan van, sajnos nem tudom, de a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatásoknál az üzleti szféra nem szokott sokkal drágább lenni (ha nem olcsóbb).

Vagyis, ha az állam az adminisztrációval járó költségeket igazán csökkenteni akarja, akkor tegye lehetővé (törvény által, ahogy ezt a nyugat-európai országokban is tették), hogy magánszemélyek maximum 1 eurós havi díjért mindenféle járulékos költségek nélkül tudják elektronikus pénzügyeiket intézni. 

Ha a bankkártyás tranzakciók nem lesznek majd költségekkel terhelhetők, nagyon sokan előreláthatólag ezt fogják a munkáltatóktól is elvárni.

Az persze előre látható, hogy a banki szféra nem fog magától lemondani ezekről az extra bevételekről. Miért is tenné, ha Magyarországon minden bank hasonlóan cselekedik, minden bank költséget számol fel a bankautomaták használatáért, főleg akkor, ha valaki egy más bankhoz tartozó automatát merészel használni, ha minden átutalást meg lehet sápolni azzal az érvvel, hogy ez nekik pénzbe kerül.

Az állam szerepe itt kettős lehetne.

Egyrészt igazán örülnék, ha elkezdenék tüzetesen azt vizsgálni, hogy míg külföldön a bankok meg tudják oldani, hogy az ilyesfajta költségeket ne hárítsák a magánszemélyekre, addig miért van az, hogy itthon a bankok egymással versengve újabb és újabb költségeket tudnak az ügyfelek nyakába varrni, hiszen mindenki ezt teszi. Ha más nem, egy kartell ellenes vizsgálat (akár EU-s támogatással) nagyon jót tenne a belföldi banki piacnak megérzésem szerint.

Másrészt pedig az állam törvényileg korlátozhatná a bankok által, létező és nemlétező indokok miatt, felszámolt "költség"-eket. Teszik ezt más országok is, nem véletlenül.

Innentől kezdve a kedves kártyahasználó látna egy maximum egy euróra költségelemet havonta a számla és kártyahasználatért. Semmi többet. Egyszerű lenne ellenőrizni (mind az ügyfélnek, mind az államnak, mind a banknak) és egyszerű lenne fizetni.

Amíg a bankok mindenféle téves és légbőlkapott okoknál fogva sakkban tartják az elektronikus pénzügyi forgalmat, attól tartok, nem lesz egyszerűbb állam.