Tegnap néztem a V for Vendetta című filmet. Aki már látta, annak nem kell mesélni, aki nem, annak nehéz lesz. A film alaptémája (szerintem) arra koncentrál, hogy hogyan kell/lehet/szügségeltetik a rendszert megváltoztatni, ha az túlságosan is központosított és a szabályzás miatt feleslegesen elnyomó karaktert kezd felvenni. Mind a múlt századbeli totalitáriánus rendszerek kézikönyvében szereplő összes húzást felvonultatja a film, a századfordulón megesett, az USA-beli terrortámadások utáni, szabadságjogokon esett csorbulásokig bezárólag.
S a hideg szaladgált a hátamon időnként a vezetői réteg által felhozott érvek hallatán, amelyekkel a szabadságjogokat tovább farigcsálták, amíg nagyjából semmi sem maradt belőlük. Ismerősek voltak, sajnos, akár külföldi, akár belföldi szemszögből nézve.
Mégis úgy érzem, hogy a film a dolgok könnyebbik oldalát fogta meg.
Hiszen a filmben felvázolt forradalmi lépéseket is megéltük már többször. Forradalmat csinálni nem könnyű, de relatíve nem is nehéz feladat. A forgatókönyv megvan már pár száz éve, a régi hatalmat ezen menetrend szerint és elég széles körű társadalmi támogatottság mellett meg lehet (több-kevesebb áldozat árán) dönteni.
A gond nem is itt van. Hanem ott, hogy ezek után mit is csinálunk?
A film nézése közben azonban arra döbbentem rá, hogy a V for Vendetta második része lenne igazán érdekes mozi. Az, amikor a sikeres forradalom után ott áll a nemzet, kicsit másnaposan az előző napi örömmámor után, és fejét vakarva azt kérdezi, hogy most mi legyen?
Erre pedig nem könnyű a válasz. Milyen jó lenne, ha a Wachowski testvérek erre is írnának egy forgatókönyvet! Arra, hogy mit kell(ene), és mit nem szabad megtenni egy sikeres forradalom után. Arra, hogy hogyan lehet azt a helyzetet elkerülni, hogy megválasztunk egy pártot kétharmados többséggel, annak ellenére, hogy fogalmunk nincs arról (és gyaníthatóan nekik sincs), hogy mit is fognak ezzel a többséggel kezdeni. Arra, hogy ha mégis rájönnének arra, hogy ez a többség mi mindenre jó, hogyan akadályozzuk meg őket abban, hogy ámokfutással egyenértékű törvénykezésbe fogjanak csak azért, hogy ezt a többséget vagy bebetonozzák vagy másokat örökre megakadályozzanak abban, hogy nekik is legyen. Arra, hogy mit tegyenek a forradalommal még igen, de az utána kialakuló új vezetéssel, annak ötleteivel és annak hozzáállásával már nem (teljesen) egyetértő tömegek. S arra is, hogy mit tegyünk akkor, ha már tényleg nem bírjuk tovább az új, a régi helyett felépített, de aztán mégiscsak a régire egyre jobban hasonlítóval.
Mert forradalmat csinálni viszonylag egyszerű. Csináltunk már mi is néhányszor, lásd '48 vagy '56. De a második résszel mindig is bajaink voltak (lásd '48, '56).
A második rész mostani magyar verziója "V for Viktor" címen fut jelenleg a közéletben.
