Olvasom az indexen, hogy tudományos alapon nézve a brókerek általános személyiségi vonásai igencsak megkérdőjelezhetőek. A legutóbbi vizsgálatok szerint ugyanis nyerési vágyukat nem az értékteremtés hajtja, vagyis nem az, hogy az őket alkalmazó banknak vagy pénzügyi intézménynek, és az ez által képviselt befektetőknek hozzanak hasznot, hanem főleg az, hogy a konkurenseik teljesítményét felülmúlják, azokat legyőzzék. Versenyhelyzetben kikapcsolják stratégiai érzéküket, és csak az hajtja őket, hogy az ellenfelüket megsemmisítsék.
Hm, valahonnan olyan ismerősen hangzik ez.
Mintha valami hasonló vezérelné a politikában résztvevőket is, nem? Vagyis nem az, vagy legalábbis nem elsősorban az, hogy a felhatalmazást megadók hasznát, érdekeit keressék, és azáltal vezérelve cselekedjenek, hanem az, hogy a konkurenseket, a politikai ellenfeleiket legyőzzék.
S amíg brókereknél még az az illúziója is meglehet az embernek, hogy legalább szakmailag értenek egy kicsit a dologhoz, hiszen valamilyen pénzügyi ismereteket adó képzettségük van, addig az országot vezető politikai 'elitnek' még papírja sincs arról, hogy valamicskét értene ahhoz, amit csinálni szeretne. Pedig komolyságban, felelősségben, a szakmai hozzáértés szükségességében a agysebészet, rakéta vagy atomreaktor építés és hasonló nagyságrendű műveletekhez lehet hasonlítani azt, amikor egy politikai erő egy ország sorsával kezd el 'játszani'.
A nagy kérdés az, hogy azok után, hogy a banki rendszert megpróbálják az állami vezetők szerte a világon 'rendbeszedni', vajon eszükbe jut-e majd a saját portájuk környékén is megjáratni a seprűt?
Lehet, hogy nem kellene hozzá más, csak annyi, hogy valakinek eszébe jusson a brókerek viselkedése után a politikai vezeők személyiségjegyeit is górcső alá venni. Ideje lenne már...
