Elszörnyedve olvasom, hogy a pénteki tévébeli ámokfutás után miket nyilatkozik (s)érthetetlen köztársasági elnökünk a rádióban. Már a tévés szereplésnél is gondok voltak, hiszen folyamatosan olyan dolgokat állított, amelyek nem igazak, de most már tényleg szükség lenne arra, hogy valaki gyorsan és hatásosan közbeavatkozzon.

Nem lenne azzal baj, ha Schmitt annyit mondana, hogy oké, odavan a doktori. Könnyen jött, könnyen megy, kit érdekel? Meg aztán nem is feltétele, hogy kezet foghassak másokkal, hogy bizonyos, az orrom elé tett dokumentumokat (gondolkodás nélkül) aláírjak. Hiszen ezen tevékenységek során senki nem kételkedik abban, hogy szerzői jogom teljes tudatában teszem azokat.

Csak ehhez azt is be kellene látnia, hogy a doktori odavan. Menthetetlenül. Hiszen azok, akiknek ez a dolga, végre utánanéztek, és bizony úgy találták, hogy a doktori cím bizony nem jár. Jutna még jutott volna, de sajnos nem jár. Talán egy díszdoktori, az olimpiai eredmények, a magyar sportért elvégzett nemzetközi tevékenység, etc., etc., de igazi doktori ezért nem.

A döntést nem kellene vitatni, mert nincs hova menni ezek után. Lehet még piaci kofaként a vevő után kiabálni, hogy bizony ne is annyira rohadt ez a narancs, de ez már nem segít a helyzeten. Orbán is tudja ezt, s még ha nagyon is szeretné, sem az egyetemmel, sem a felsőoktatással nem fog (legalábbis nyíltan) szembemenni. Sem ereje, sem kitartása nincs, a politikai tőkéje is gyorsan fogyatkozik, se annyira meg nem buta, hogy fejjel szaladjon a falnak, és az éppen ébredező oroszlán farkát cibálja ezerrel.

Viszont úgy tűnik, hogy Orbán hőnszeretett köztársasági elnöke azt hiszi, hogy amióta (s)érthetetlennek lett nyilvánítva, azóta ő ezt megteheti. Pedig nem. S amióta ő is elhitte, hogy mostantól minden golyó majd lepattan róla, úgy döntött, hogy ennek szót is ad.

A lehető legrosszabbkor. Minden, amit Schmitt tesz és mond péntek óta nem csak belföldön, de külföldön is árgus szemekre és fülekre talál. Belföldön, mert nem hiszünk sem a szemünknek, sem a fülünknek, hogy ez megtörténhet. Külföldön, mert nekik kell majd az elnök úrral kezet fogni, és egyezményeket aláírni. És őket se megvesztegetni, se sarokba szorítani, se elhallgattatni nem lehet.

Elnök úr, most kellene nagyon csöndben lenni, és egy régi aranyszabályt követni. Azt, amely arra vonatkozik, hogy mit is tegyen az, aki ásás közben gödörben találja magát, és még éppen ki tudna belőle ugrani.

Ne ásson tovább!