A szocialista párt ennél többet sem remélhetett volna. Schmitt Pál plágium ügye kapcsán sorban nézik végig a politikai élet szereplőinek végzettségét, az ezeket igazoló papirokat és a diplomamunkákat.
Amire már tényleg nagy szükség volt egy ideje.
Nem csak azért, mert a szocializmusban divatja volt szellemi háttérmunkásokkal iratni a kamu diplomamunkákat, hogy a papír meglegyen, de ne kerüljön túl sok fáradságba. S nem csak azért sem, mert az egyetemi végzettség és akár a kisdoktori is könnyen jött, könnyen ment, ha volt elég protekció és elég erős gyomor ahhoz, hogy valaki a párt vonalon, vagy baráti alapon okosba' ezt megszerezze.
Hanem azért is, mert itt volt már az ideje annak, hogy kicsit komolyabban vegyük a (párt vonalon) a parlamentbe jutó személyek végzettségét is. Hiszen már nem arról van szó, hogy valaki a társadalmi elhelyezkedése alapján kell, hogy ezt a társadalmi réteget képviselje (a gyári munkás a gyári munkásokat, a paraszt a parasztokat, a bányász a bányászokat, és így tovább). Hanem arról, hogy valaki eléggé képzett ahhoz, hogy bonyolult társadalmi és gazdasági problémákat a megfelelő hozzáértéssel és empátiával tudja-e majd kezelni akkor, amikor mind a hozzáértésre, mind a két lábbal a földön állásra, mind az empátiára szüksége lesz.
Vagyis munka közben.
S erre azért is szükség van, mert nagyon sok már ország és demokráciával ellentétben nincs meg az a közigazgatási középréteg, amely egy-egy választás után is biztosnak mondhatja az állását, mert pont a szakértelme miatt és nem politikai hovatartozása okán tölti be azt. Nálunk nem csak a parlament, hanem a közigazgatás teteje, közepe is cserélődik egy-egy komolyabb választási átrendeződés után.
Vagyis a politikusok szakmai hozzáértése még az átlagos nyugati demokráciáknál megszokottaknál is fontosabb.
S itt jön a hab a tortán.
Ha kiderül, hogy Gyurcsány szakdolgozata is plágium, a szocialisták járnak a legjobban. Évek óta azzal küzd a párt, hogy Gyurcsányon tovább lépjen. De nem tud, vagy nem akar, vagy nem képes rá.
Egy plágium üggyel (ha igaz a gyanú) Gyurcsány, csakúgy mint Schmitt Pál is, a pályán kivülre cselezi majd magát. Schmitt Pál ügyén tanulva Gyurcsány is tudja, hogy vagy prezentál egy minden követelménynek megfelelő szakdolgozatot, vagy egyszerűen kiírja magát a partvonalon túlra, és történelemmé válik. Egy olyan lezárt fejezetté, amit nem lehet és senki sem akar majd tovább írni.
Szerintem ideje is már.