Az egyik nagy kérdés a tandíj ügyben, hogy mennyinek is kellene lennie. A kérdést azért nehéz megválaszolni, mert intézményenként, karonként a költségek változnak, a hallgatószám is változik évente (s néha évközben is), s azért is, mert eddig nem volt közvetlenül elérhető, hogy mennyit is költ az állam ezen intézmények fenntartására.
Végre sikerült adatokat szerezni arról, hogy mennyibe is kerül az államnak a felsőoktatási képzés. A Ténytár blogon megjelent cikkben közölt adatok alapján már csak annyi dolga volt a poszt írójának, hogy a KiMitTud? oldalon közzétett állami támogatási adatok után a felsőoktatási képzésbe felvett hallgatók számát is felkutassa.
A felvett hallgatók száma 2012-es adat, s ebből kiindulva öt éves képzést figyelembe véve és a 2012-es adatokat használva könnyedén kiszámítható, hogy egy hallgató egy évben mennyibe is kerül az államnak. Ez az átlag alulbecsüli a tényleges átlagos intézményenkénti és fejenkénti képzési költségeket több okból is. Először is az intézmények nem csak az államtól kapnak támogatást, hanem pl., európai pénzalapokból is. Másodszor, a teljes, felsőoktatásban résztvevő hallgatók száma csökkent minden évben, az elmúlt öt évet nézve, így a hallgatószámot átlagban túlbecsüli ez a számítás.
A lista magáért beszél. Ahhoz, hogy egy felsőoktatási hallgató nullszaldósra jöjjön ki, a hallgatóknak az intézmény függvényében évente 215 ezer és 2,73 millió (!!) Ft közötti tandíjat kellene letenniük az asztalra. Meglepő módon (és erről kevesen beszélnek), a művészeti intézményekben kerül az oktatás a legtöbbe.
A nagy egyetemek (5 ezer hallgató felett) 400-560 ezer forintos éves költséggel számolnak hallgatóként. Azt is érdekes látni, hogy nagyjából 1000-1200 hallgató felett nem nagyon csökken a hallgatónkénti fajlagos költség, vagyis a nagy egyetemek nem sokkal (ha egyáltalán) hatékonyabbak, mint a kisebbek.
Szerintem fontos lenne, ha ezeket a számokat és adatokat ismernék a leendő tanulók. Ez segítene mind a hallgatók, mind a kormány szempontjából abban, hogy tényleges tárgyalásokat folytathasson mindkét fél a költségekről, arról, hogy azokat hogyan osszák meg rövid- és hosszútávon.
