Elképedve (a szó pozitív és negatív értelmében egyszerre) olvastam a Vastagbőr egyik posztjára adott kommentet. Idézem:
Ha egy populációbol (mondjuk Magyarország lakosságából) 160 év alatt kb. ötször, vagyis generációnkként egyszer a vállalkozó szellemű, agilis, mozgékonyabb egyedeket kivesszük (pl. kivándorolnak 1849, 1919, -23 -29 -39 - 45 -56 - 89 - 2012 valamelyik kivándorlási hullámában) akkor az ott maradt lakosság szó szerint lesz genetikaliag alattvaló, értsd megalkuvóbb, beletörődőbb, kevésbbé mobil, agilis, vállalkozó szellemű, mint azelőtt. Aki fél a változástól, gyűlöli és irígyli, aki vállalkozik, sikeres, kitűnik a többi közül, vagy épp szegénységével tér el az átlagtól. Mert erre szelektálódott.
És ez nem minősítés, csak tény. És én is itt vagyok, rám is vonatkozik.
A komment két dolog miatt is megragadta a figyelmem.
Egyrészt mert hatalmas igazságtartalma van abban, hogy ha egy társadalomból folyamatosan kivonunk egy olyan réteget, amely egy sokak által követendő viselkedésmintát képviselnek — a vállalkozókedv, kockázatvállalás, döntésképesség és átlag feletti önbizalom, csakhogy néhányat említsek —, s tesszük ezt másfél évszázadon át, akkor annak lesz (van) következménye. Mégpedig az, hogy ezen viselkedésminták közvetlen és mások által is érzékelhető kivetülése, a társadalmi-pénzügyi siker vagy bukás és ennek "lenyomata", visszajelzése kimarad az össznépi köztudatból. Vagyis az emberekben nem tudatosul, hogy az ilyen viselkedésformákkal milyen társadalmi szintre lehet nőni vagy lecsúszni, és az sem, hogy az ilyen viselkedésformákat érdemes-e támogatni, elfogadni, vagy jobb azokat kivetni.
Vagyis, ha a vállalkozó kedvűek folyamatosan elmennek, és máshol élik ki vállalkozási kedvüket, sem azt nem láthatják az itthon maradók, hogy ez mennyire sikeres (vagy nem sikeres), sem nem tanulhatnak belőle akkor, amikor sikeres vagy nem sikeres ez a viselkedésminta. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha tényleg sikeresek ezek az emberek, akkor a gazdasági vetületét sem érzékeljük, hiszen nem itthon, hanem valahol máshol teremtenek értéket a tevékenységükkel.
Másrészt viszont ezt a genetikával egyben összemosni, szerintem, nagy tévedés. Azért is, mert a másfél évszázad alatt nagyjából hét generáció után igazi genetikai változást elvárni eléggé merész feltételezés. Azért is, mert a viselkedésminták, amelyekre a kommentelő utalt, nem (csak) örököltek, hanem tanultak is. S azért is, mert a genetikai predeszponáltság esetén sem biztos, hogy bizonyos viselkedésformák kialakulnak és a kialakulásuk után változatlanul megmaradnak egy élet során. S azért is, mert az még a brit tudósok sem tudják, hogy pl. a kockázatvállalás genetikai predeszponáltsága domináns, recesszív vagy milyen formában is "terjed" egy populációban.
A vállalkozó kedvet tisztán genetikai alapokra állítani szilárd adatok nélkül, szerintem, nem lehet. Azt szovjet tudósok tényleg bizonyították kísérleti úton, hogy rókákat nagyjából húsz-harminc generáció alatt sikeresen lehet háziasítani. Megfelelő és szisztematikus válogatással sikerült teljesen jámbor, kezes rókákat kitenyészteniük, amelyek, hasonlóan a kutyákhoz, a kívánt viselkedés mintákat mutatták szinte kivétel nélkül.
Az, hogy emberekkel lehetséges hasonlót megtenni, még soha senki nem próbálta meg. Vannak, akik azt állítják, hogy az évszázadok alatt lezajlott komolyabb társadalmi átalakulások pont egy ilyen szelekció következménye. Gondoljunk csak például a személyes agresszió hanyatlására. Ezt legkönnyebb az erőszak általi halálozási számokban mérni, és ez szisztematikus csökkenést mutat az elmúlt kétezer évben globálisan. Akármennyire is hihetetlen, a számok szerint a huszadik század (két világháborút beleszámítva) volt a legbékésebb évszázad az emberi történelemben az erőszakos (ember általi) halálozás tekintetében. Nem abszolút mértékben, hanem relatív számokban: a népesség kevesebb, mint 2%-a halt meg másik ember által, s ilyen békésen még sohasem éltünk...
Ilyen szemszögből nézve a közösségi viselkedésminták a kivándorlás hatására történő szisztematikus kigyomlálása komoly "veszély". Ha feltételezzük, hogy a közösségi szemlélet úgy működik, mint egy genetikai csoport, vagyis az nemzedékről nemzetdékre "öröklődik", a kivándorlás által okozta szelekció miatt az tényleg gyökeresen változhat. Kiváncsi vagyok, hogy ennek tényleg vannak-e mérhető szociológiai következményei. Ha valaki tud ilyen tanulmányokról, szóljon.
Tényleg kontraszelekció folyik most Magyarországon? Nem vagyok benne biztos.
Szelekció, az minden bizonnyal...