Matt Ridley The Rational Optimist könyvében a következő idézet az amerikai politikai színtérről nagyon megkapott:

Reactionaries of all political colors: blue ones who dislike cultural change, red ones who dislike economic change and green ones who dislike technological change.

Ami magyarul nagyjából így hangzik:

Az ellenállás minden politikai színhez hozzárendelhető: a kékek utálják a kulturális változást, a pirosak utálják a gazdasági változást, a zöldek pedig a technológiai változást.

Az amerikai kontextusban a kékek a republikánusok (Trump), a pirosak a demokraták (Obama), a zöldek meg zöldek minden nyugati társadalomban (nem összetévesztendő a zöld színnel az arab világban). Vagyis hagyományosan a konzervatív pártok a kulturális változás ellen pozícionálják magukat, a baloldali pártok a gazdasági átrendeződés ellen, a zöldek pedig a technológiai változás (fejlődés vagy annak a látszata) ellen.

A magyar változata ennek a mondatnak viszont máshogyan hangzik, ugyanis mind a három helyre be lehet illeszteni a Fideszt:

Az ellenállás minden politikai színhez hozzárendelhető, de legfőképp a Fideszhez: kékek utálják a kulturális változást, a pirosak utálják a gazdasági változást, a zöldek a technológiai változást, a narancssárgák meg mind a hármat egyszerre.

De ne rohanjunk előre.

Az eredeti mondat ezért is érdekes, mert a konzervatív pártok kulturális változás fóbiája rendszerint egy mesterségesen, és általában erőszak segítségével megteremtett "kultúra" megőrzésére irányul: gondoljunk csak az amerikai, Európából importált, kultúra vagy akár a magyar, ugyancsak máshonnan importált és Szent István nevével fémjelzett, kultúra minden áron való megőrzése nevében tett politikai és gazdasági lépésekre.

Ugyanígy irónikus a baloldal gazdasági status quo-ra irányuló törekvései, hiszen pont a gazdasági fejlődés a motorja a szegénység (poverty) csökkentésének és világméretű visszaszorulásának. A baloldali pártok rendszerint ezt próbálják meg kvótákkal, import vámokkal, bérszint normalizálással és ehhez hasonló központosított intézkedésekkel csökkenteni vagy megakadályozni, miközben szavazóik nagyrésze pont a gazdasági rendszer alsó felében tartózkodnak és potenciális felemelkedésük pont a gazdasági növekedés függvénye.

A zöld pártok azon törekvései, hogy a természet egy korábbi állapotát próbálják meg összeegyeztetni a demográfiai és gazdasági fejlődéssel a technológiai előrelépések akadályozásával meg egyszerűen kinyomja a biztosítékot nálam, hiszen pont a technológiai fejlődéseknek köszönhetően van még arra lehetőségünk, hogy meghagyjuk a termőfölddé alakítható területek egy részét természetvédelmi területként. A műtrágyázás hiányában, az olajra épülő intenzív mezőgazdaság nélkül a Föld mostani népességét csak úgy tudnánk fenntartani, ha minden elérhető és megművelhető területet ténylegesen iga alá vonnánk. S ezt pont a technológiai fejlődés akadályozta meg.

Visszatérve az eredeti mondatra: a magyar politikai életben mind kékek, pirosak és zöldek szerepét a narancssárgák vették át, de csak látszólag.

A Fidesz teljes mellszélességgel kiáll a kulturális változás ellen, belpolitikai és külpolitikai szempontból is. Az iskoláztatás "reformja", a vallás előretörése és nyílt támogatása, a bevándorlás körüli szólamok mind a kulturális múltbanézést szolgálják.

A Fidesz ugyanígy kiáll a gazdasági változás ellen: szerintük a stabilitás kulcsa az, ha a mostani szegmentált társadalom megmarad, a jövedelembeni különbségek nem csökkennek jelentősen, sőt egy kiválasztott réteg előnyére még növekedhetnek is. Az adórendszert nem kell (tovább) egyszerűsíteni, a központi kormányszerveket nem kell leépíteni, sőt hatalmukat és befolyásukat tovább kell növelni. A gazdaság központi és kézi vezérlése a kulcsa a későbbi (!) gazdasági felemelkedésnek.

A Fidesz hasonlóképpen elleáll a technológiai változásoknak. Paks épül a megújuló energiaforrások helyett, lassú a központi szervek és ügyintézés digitalizálása és ezzel könnyen átláthatóvá tétele, a bürokrácia leépítése. A lakosság képzését egy viszonylag alacsony szinten akarja tartani a Fidesz az egyetemi képzéshez való hozzáférés nehezítésével, és így rendszerszerűen akadályozza meg a legújabb technológiák oktatását a tömegek számára. 

A Fidesz pont ezzel a hármas ellenállással veszi ki a szelet a többi párt vitorlájából, hiszen a klasszikus politikai színtér felosztását teszi feleslegessé, és foglalja el a "közepet" sikeresen. De csak látszólag.

Azért csak látszólag, mert a Fidesz ezt a hármas ellenállást csak imitálja azért, hogy politikai előnyt kovácsoljon belőle és, a lehető legfontosabb szempont szerint, csak úgy imitálja, hogy a saját gazdasági érdekei még véletlenül se sérüljenek. A bevándorlás engedélyezett, ha eleget fizetsz egy Fidesz alá tartozó bábszervezetnek, a kulturális változás teljesen magától értetődő, ha felső Fideszes tízezerhez tartozol (helikopteres kiruccanások). A gazdasági változás megengedett, sőt támogatott, ha a Fidesz kiválasztottjainak kedvez (Simicska, Mészáros, stb.), és az általuk megálmodott társadalmi szerkezetet segít befagyasztani (közfoglalkoztatás). A környezetvédelmi szempontok csak addig fontosak, amíg nem keresztezik a párt és tagjai érdekeit (Paks, építkezések, stb.).

Kíváncsi vagyok, mikor fognak a politikai szereplők végre komolyan és szisztematikusan rávilágítani erre a látszólagos hármas szerepre. Amíg nem teszik meg, a Fideszt nem lehet elmozdítani a mostani helyéről: túlságosan belejött az ellenállás imitálásába.