Az, hogy mennyire jelentéktelen a magánynyugdíj pénztára államosítása nemzetközi, főleg pénzügyi, szempontból, az Economist egyik blogján megjelent poszton érezhető. A szerző szót ejt a kétharmados többségről, az Alkotmánybíróság jogkörének megnyírbálásáról, sőt arról is, hogy a nyugdíjpénztárakat állami ellenőrzés alá kívánja vonni a kormány (hogy finoman fogalmazzunk).
A cikk írója szerint azonban ez mind jelentéktelen.
A nagy baj ott kezdődik (ahol a kormány a láthatatlan határt átlépte), hogy mindezek után még a Költségvetési Tanács (Fiscal Counsil) működését is akadályozzák, és a keretük megcsonkításával nagyjából lehetetlenné tették a működését.
A baj lényegét a következőképpen fogalmazza meg a cikk:
Hungary will no longer enjoy any credible independent domestic oversight of fiscal policy. That will erode investors’ confidence—already battered by the imposition of “crisis taxes” on the banks, telecommunications, energy and retail sectors—and could trigger a slide in the value of the forint.
Vagyis, hogy a Magyarország innentől a pénzügyi lépéseknek nem lesz független hiteles belső ellenőre. Ez pedig negatívan hat a befektetési kedvre, amit a kormány által a bankokra, telecom cégekre, az energiaszolgáltatókra és viszonteladókra kivetett különadók (krízis adók) már kellően megrengettek. Olyannyira, hogy akár a forint komoly értékvesztése is elkezdődhet.
Az már csak hab a tortán, hogy Orbánt megint Hugo Chávez-hez hasonlítják. Gondolom ez egy cseppet nem fog segíteni sem a befektetési kedven, sem a forinton.
A nyugdíjpénztárak itt másodlagos szerepet játszanak.
Mégha olyannyira fontosak is.
Update: A befektetési kedv kihűléséről az index.hu is írt, pl. itt.
