A Hallgatói Hálózat legutóbbi posztja döbbentett rá egy, a mostani politikára nagyon is jellemző, magatartásformára. A legutóbbi posztjuk arról szól, hogy mi a gond a felsőoktatási törvénnyel. A poszt szerint rengeteg probléma van, amelyeket az új törvény vagy nem old meg, vagy csak elmélyít.

A hangsúly az előző mondatban a "szerint"-en van. De ezt sem a Hallgatói Hálózat, sem sok más jeles blog vagy testület nem érti. Szerintem.

Magyarországon most nagyon sokmindenkinek van véleménye erről, arról, amarról. Ami jó. Szükség is van rá, hogy az embereket, közösségek megtanuljanak véleményt formálni mindarról, amely életüket meghatározza, befolyásolja.

Amit nagy bajnak látok én, hogy ennek a véleménynek nem úgy adnak hangot, hogy SZERINTÜK hogyan működik a világ, vagy hogyan működhetne jobban, hanem egyszerűen MEGMONDJÁK, ellentmondást és beleszólást nem tűrően deklarálják az okosat. Ami még mindig nem lenne baj, ha utána nem jönne a szokásos mély megnyugodsággal való körbenézés, hogy akkor ugye a valóság így is van.

Mert nincs így.

Vagy legalább is nem automatikusan van az úgy, hogy valakinek, ha véleménye van, akkjor az ennek való hangadás után a világ is abba az irányba forog. Hiába hiszi azt valaki, hogy egy ilyen magasröptű megmondás után egyszercsak minden úgy lesz, ahogy azt a megmondó elvárja, előírja. Sem a fűszálak, sem a kövek nem nőttek még egy irányba attól, hogy valaki azt mondta nekik.

Mint ahogy a Hallgatói Hálózat véleménye, az, hogy szerintük gondok vannak a felsőoktatási törvénnyel, is egy sokkal jobb poszt lehetett volna, ha megnyitja (vagy legalább is lehetővé teszi) a párbeszédet erről a témáról. Amit aztán nem túl nagy erőfeszítéssel még a digitális fórumokon is a megfelelő mederben lehet tartani úgy, hogy közben valós és érdemes összességét alkotja a hozzászólók véleményének.

De nem, megint van egy közösséget reprezentáló lap, amely ahelyett, hogy aggregálná a véleményeket, szájbaadja, és a hozzászólás, az árnyalás lehetősége helyett megmondja, hogy mennyire kék az ég.

Politikánk, a közéletünk, s sajnos a  blogok növekvő része kiszorítja a párbeszédet a napokból, és ehelyett szónokol, megmond, lezár. S aztán csodálkozik, hogy hasonló hangvétellel találja magát szemben. Azzal, hogy mások sem veszik a fáradságot egy idő után, hogy meghallgassanak, hogy az érvek, s ne csak az indulatok csapjanak össze. Pedig fülek nélkül, az érvek és ellenérvek bevonása nélkül nem lehet érdemben beszél(get)ni semmiről.

Pedig így nem fogunk eredményesen egyről a kettőre jutni, ebben biztos vagyok. De gondolom ti is...