142 milliárd forint, vagyis 495 millió euró elvonása miatt szűköl a magyar politikai elit. A szólamok szerint kivételeznek velünk, példát statuálnak velünk, kétszeres mércét alkalmaznak velünk szemben, és a többi, és a többi. Arról most ne beszéljünk, hogy annak idején mi ráztuk a pofonfát teljes erőből, és közben sikerült alá is állnunk. Megtették ezt más mások is. Minthogy az is nyilvánvaló, hogy a visszasallert adó kéz remegett már jó ideje, és elég sokáig visszafogta magát.

Viszont csak nem bírom felfogni, hogy piti 142 milliárd forint ekkora felhordülést tud eredményezni. Seriously.

Tudom, hogy 142 milliárd forint sok pénz. Főleg ha valaki a saját minimálbéres fizetését vagy netalántán a munkanélküli segélyét veszi alapul. De ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét, mert ezt a pénzösszeget soha nem használhattuk volna fel arra, hogy fizetéseket vagy segélyeket fizessünk belőle. Az EU támogatás célja mindig is az volt, hogy hosszútávú befektetéseket, infrastruktúrális fejlesztéseket finanszírozzon az ország belőle akkor, amikor ilyen jellegű költségeket szívesen törölne az éves költségvetésből, érthető okokra hivatkozva.

S pont ebből a szemszögből nézve be kell látni azt, hogy 142 milliárd forint, 495 millió euró nevetségesen kicsi összeg. Jobb helyeken ennyi a váltópénz. Összehasonlításként néhány európai (nem állami) cég éves fejlesztési keretét nézzük csak meg. Mivel a 2011-es elszámolások még javában tartanak, így csak 2010-es adatokkal tudok példálózni, de ez is megteszi majd. A Daimler 2010-ben 4848 millió eurót költött kutatás és fejlesztésre, a Siemens 3846 millió eurót, a BMW 3082 millió, az Audi 2469 millió, a Shell 1019 millió, a Philips 1576 millió eurót költött erre. Csak 2010-ben. S tették ezt hasonlóképpen 2011-ben is, s a Philips kivételével várhatóan teszik ezt majd 2012-ben is.

Vagyis a mi, nemzeti fejlesztésre szánt összegekben most keletkezett 'hiány' nagyjából a tizede annak, amit a Daimler az új Mercedes Benz gépjárművek kifejlesztésére fordított 2010-ben, vagy kevesebb, mint hatoda annak, amit a BMW költött hasonló célokra, s fele annak, amit a Shell fordított arra, hogy több olajat és üzemanyagok tudjon eladni, és így tovább. De nem összesen, hanem vállalatonként.

Nem hiszem el, hogy ez a pénz annyira fontos lenne egy ország fejlődése, talponmaradása, egzisztenciája szempontjából, hogy megérne akár egy fél misét is.

Ha pedig tényleg ennyire fontos ez a fejlesztési aprópénz hirtelen, akkor lehet, hogy nem kellett volna olyan erősen a lábujjakon táncolni.