Itt vagyok Houstonban, és ilyenkor szokásom, hogy bekapcsolom a tévét munka közben, és ráhangolódok az egyik vallásos csatornára. Mindig van miről beszélni utána.
Egy ideje nagyon foglalkoztat a szisztematikus butitás, amit itt Amerikában végeznek vallás néven. A mai szentencia pedig arról szól, hogy miként is lehet ezt a bennfentes kört fönntartani: a tévében kiabáló pap éppen arról beszél (elég hangosan), hogy minden egyes barátságban ott kell lennie Jézusnak, mert ő kell, hogy a legjobb barátod legyen. Vagyis minden egyes alkalommal, amikor új barátot szereznél, meg kell bizonyosodnod arról, hogy mind a kettőtöknek a legjobb barátja Jézus.
Itt vagyok Houstonban, és ilyenkor szokásom, hogy bekapcsolom a tévét munka közben, és ráhangolódok az egyik vallásos csatornára. Mindig van miről beszélni utána.
Egy ideje nagyon foglalkoztat a szisztematikus butitás, amit itt Amerikában végeznek vallás néven. A mai szentencia pedig arról szól, hogy miként is lehet ezt a bennfentes kört fönntartani: a tévében kiabáló pap éppen arról beszél (elég hangosan), hogy minden egyes barátságban ott kell lennie Jézusnak, mert ő kell, hogy a legjobb barátod legyen. Vagyis minden egyes alkalommal, amikor új barátot szereznél, meg kell bizonyosodnod arról, hogy mind a kettőtöknek a legjobb barátja Jézus.
Vagyis, leforditva egyszerű magyarra: csak olyanokkal barátkozz, akik ugyanannyira vallásosak, mint amennyire neked (kellene) lenned. A többiekkel nem érdemes, nem lehet, meg egyáltalan, ha nekik nem fontos Jézus, akkor nem elég jók barátnak.
Milyen szépen megvalósitott agymosás, aminek a legfőbb célja a másság, az alternativ vélemény kirekesztése, és annak az állapotnak az elérese, hogy a kedves vevő ne forogjon olyan körökben, ahol ilyesmit hallana.
Gondolom, meg is érdemlik, ha ezt hagyják, nem véletlen, hogy már a 19. században tisztában voltak vele: a kereszténység (szellemi) rabszolgák vallása.
