Rájöttem, hogy mi a bajom a corporate management do-nothings tipusu alakokkal. Ehhez persze el kellett olvasni egy nagyon jó könyvet, amit mindenkinek ajánlok: Execution: The Discipline of Getting Things Done.
Szóval a bajom az volt, hogy az ember csak azt hallja az értekezleteken (meetings), hogy igy a vision, meg úgy, és ilyen mission statement, meg olyan, de közben semmi nem történik. Meg a nagy értekezés, csak közben a munka áll, és úgy marad.
Azok, akik meg közben próbálkoznak valamit tenni az 'ügy'-ért, a vállalatért, mondván hogy valamit azért tegyünk is munka ürügyén, azok persze a munkásosztályhoz tartoznak definició szerint.
A könyv szerencsére szépen hazavágja az értekezlet lovagokat az első, és legfontosabb alapfeltétellel: egy főnök munkája nem azzal ér véget, hogy kitalál egy mission statement-et, vagy van egy vision-ja: ezt még egy orángután is tudja. Az igazi vezető ott kezdődik, hogy valaki képes ezt a lekvárszerű, intellektuálisnak ritkán nevezhető maszlagot tényleges munkára forditani, lépésről lépésre. Az igazi vezető a könyv szerzői szerint az, aki ért ehhez, aki tudja, hogy hogyan lesz a szavakból terv, a tervből munkafolyamat, és a munkából termék, és aki képes ezen lépéseket végigkövetni, megtalalálni a megfelelő embereket a megfelelő poziciókba.
De jól érzem most magam, jön egy értekezlet, és lesz mivel elhallgattatni a 'vision junky'-kat...
