Irja a hvg, hogy túl sok a szegény, a létminimum környékén élő Magyarországon.
Szerintem pedig nem. Magyarország nincs lemaradva a környező országoktól pl. a mobiltelefonok számában. Van rá pénz.
Csak adót fizetni nincs pénze az embereknek. Kedve se, kultúrája se, betyárbecsülete se.
Az érme másik oldalán pedig az az egyszerű tény van, hogy annak idején '89-ben rendszerváltás volt. Csak még nem fogták föl elegen, hogy ez azt jelenti, hogy a rendszer bizony megváltozott. A régi, bejáratott megszokások elévültek. Van szabadság, handabanda, és ereszd el a hajam, de amiért régen még járt, azért lehet, hogy most is járna, csak már nem jut. Főleg, ha nincs miből (értsd adóból) kifizetni.
És ezenfelül, még ha lenne is, nehogy már valaki azt képzelje, hogy nyolc általánossal, mindenféle képzettség nélkül aranyélete lesz. Mondjon még egy országot, ahol ilyen van, egyből költözhet is oda. Járni még lehet, hogy járna a képzettlenemnek, csak nem jut a nagy pénzből. Mert azt azok "akasztják le", akiknek megvan a képzettsége, amivel, ha kell nemzetközi viszonylatban is, megállják a helyüket a munkaerőpiacon.
Aki nem tanult, nem képezte magát, annak sajnos csak a csont jut, még a legtutujgatósabb demokráciában is. Az az állapot, amit sokan szocializmusként ismertek fel, ahol gyakorlatilag képzettségre való tekintet nélkül alkalmazták a nép nagy részét, gazdaságilag nem tartható fenn hosszútávon, főleg egy egyre jobban integrált nemzetközi piacon.
Tanulni, képezni kell, aztán dolgozni, és fizetni az adót. Akkor talán lesz miből fölemelni a minimálbért.
