Nem bírom ki szó nélkül Vajda Éva írását. Nem azért, mert azt az ideális állapotot próbálja meg (szerintem reménytelenül) védeni, hogy ideje lenne felhagyni a "számla nélkül húszezerrel kevesebbért tudom adni" mentalitással. Nem is azért, mert láthatóan, olvashatóan ő is el van keseredve.
Hanem azért a naivitásért, amivel nekiindult a cikket megírni.
Magyarországom az elmúlt negyven hány év alatt hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy számla nélkül, felhajtás nélkül el lehet dolgokat intézni, főleg, ha nem kiabál az ember. Igy ment ez Rákosi idején is a hajnali disznóvágások korában, vagy a kádári időkben, amikor pult alatt Gizikétől lehetett ezt, vagy azt. Csak nem kellett kiabálni hozzá.
Ugyanezen mentalitásból táplálkozik a számla nélkül kevesebb kérdés is. Vagyis, ha te sem kiabálsz, én sem fogok, és mind a ketten jobban járunk.
Ezt az országos szintű, hosszú évtizedek alatt bejáratott reflexet pedig jóreménykedéssel, és főleg naivitással nem lehet felszámolni.
Más kell ide, és pedig sürgősen, ebben igaza van Vajda Évának.
