Olvasom nagy megdöbbenéssel a Fortune-ban, hogy mekkora tisztelettel tekint az egyik főszerkesztő néhány menedzsment gurura. Annak ellenére, hogy most tényleg nagy hülyeséget próbálnak nagy mennyiségben, és magas szinten eladni.
Arról van szó, hogy megannyi buzzword után itt a következő: co-creation. Ami annyit takarna, hogy a mostani, sikeres vállalatok más nem egymagukban innoválnak, fejlesztenek új termékeket vagy szolgáltatásokat, hanem a felhasználókkal együtt.
Még ha lenne is valami ebben (pedig nincs), a példák fölhúzták az agyam.
Ott kezdik, hogy nincs olyan vállalat, amelynek meglenne a kellő pénzügyi háttere ahhoz, hogy a világi közösségben felhalmozott tapasztalatok alapján fejlessze ki azt a terméket, amely aztén így mindenki számára megfelelő lenne.
Kinek van erre szüksége? A gazdaságban pont az az óriási, hogy mindenféle felső tervezés nélkül kitölti a piacon kialakuló űrt, és állandóan új alternatívákat kínál. Elég csak a számtalan kukoricapehelyre gondolni, ami a boltok pultjain sorakozik.
A másik nagy tévedés azon alapul, hogy ezek a menedzsment guruk azt hiszik, hogy egy termék attól lesz csodálatos, ha sokan használják. Elég csak az űrrepülőkre gondolni, hogy az ember az állítás abszurditását elkezdje kapisgálni.
Egy igazi jó termék, gondoljunk csak az iPod-ra, attól lesz (lett) jó, mert empátiával megáldott tervezők sokat gondolkoztak azon, hogy hogyan is fogják majd a jövőbeli felhasználók használni. Hogy mire szeretnék, és hogy mire nem szeretnék majd használni, és ha majd a kezükbe veszik, mit is csinálnának maguktól, természetesen, gondolkodás nélkül. Nem pedig attól, hogy a vásárlók használják. Attól csak a válllati könyvelők lesznek jobban.
Annak idején, amikor az iPod-pot tervezték, az átlagos felhasználónak fogalma sem volt arról, hogy mi is az. Hogyan tudták volna co-kreálni az egészet?
A mostani rendszer szépsége pont abban van, hogy az egyféle termékhez hogyan viszonyul, és alkalmazkodnak a vásárlók, mind különböző emocionális, intellektuális és gazdasági háttérrel, és hogy ez az 'alkalmazkodás' (vagy annak hiánya egy jól tervezett terméknél), és a felhasználás élménye hogyan köti őket össze. Az iPod sem attól jó, hogy milyen zenét raknak rá, hanem attól, hogy azt a zenét hogyan lehet elérni és hallgatni.
Ehhez pedig semmi köze nem volt a mostani felhasználóknak annak idején, amikor tervezték. Ehhez nem kell co-creation. Isten ments, hogy valami agyament felhasználó kezdje el a következő iPod-ot tervezni. Ehhez profik kellenek, nem JóskaPista...
