Csak örülni tudok majdnem minden mondatnak, amit a hvg-beli Mihályi Péterrel folytatot beszélgetésből készült interjúban olvastam. Néhány válogatott alaptézist emlegetek csak föl, a többit majd a könyvben lehet elolvasni.
- Az állami erkölcstelenség alappillére az, hogy a szociális rendszer nincs átépítve. A mai gazdasági helyzet az ebből táplálkozó kínálat-kereslet révén nőtte ki magát.
- Nem kell szocpollal százezreket támogatni abban, hogy olyan helyen építsenek lakást, ahol nincs munka, és nem is lesz. Hagyni kell, hogy elmenjenek oda, ahol van.
- Ideje lenne a mikrovállalatokat megszorongatni, és az ilyen, 1-5 főig foglalkoztató cégek nagyobbakká való összeolvadását elősegíteni. Nemcsak a professzionalitás növelését, de az adózást (és annak ellenőrzését) is megkönnyítené ha, 50-100 fős, definíció szerint középméretű, vállalatok húznák a gazdaság szekerét.
- A béreket ténylegesen bruttósítani kellene, hogy a munkaadóknak ne legyen érdeke ezen elvonások csökkentése, és hogy a munkavállalók lássák, a saját bőrükön érezzék a teljes elvonás mértékét.
- A törvényhozás a parlament dolga, nem össznépi zanzibár. Kit érdekel, hogy a vasutasok egyik szakszervezetének mi a véleménye az egészségügyi törvényről. (Nem bírjom kihagyni ezt a magas labdát: Nooooormális, retro-szocializmus?)
- Magyarország nem a 3 és félmillió szegények országa. Az alsó 10 százalék a szegény, a többi mind gazdagabb náluk.
- Gazdasági krízishelyzet akkor van, ha a fogyasztás-felhamozás aránya megbomlik, de úgy, hogy a háztartások megszűnnek fogyasztani.
Hát, ennyi a móka mára, a többit a könyvben. Ma talán jobban alszom...
