Bűn és bűnhődés című írásában Sándorfi Balázs kifejti, hogy miért is van rákényszerítve a magyar kis és középvállalkozó (KKV) réteg a lopásra, csalásra, adókerülésre. Meglepő módon olyan szépen adja elő a dolgot, hogy az embernek megszakad a szíve, és halkan bólogat.
Noooooooormális?
Értem én a sírást, csak nem szeretem. Aki vállalkozik, az nem állami segélyből él, vagy fix fizetésért alkalmazottként, hanem rizikót vállal az éppen aktuális gazdasági rendszerben, annak minden együtthatójával együtt. Arra vállalkozik, hogy a szabályokat betartva megpróbáljon értéket teremteni, és ezen értéket árulja kisebb vagy nagyobb sikerrel.
Joga van elkezdeni, és abbahagyni a vállalkozást. Kötelessége adót fizetni, a pénzügyi, adó- és jogszabályokat betartani. Ezalól nincs kiút.
Ha nem megy a dolog, akkor abba kell hagyni, és nem azt hangoztatni sírós hangon, hogy az állam lehetetlenné teszi a kis sanyarú életünket, és rákényszerít a lopásra, adókerülésre. Hát mi ez kérem, bölcsőde?
A vállalkozás felszámolható pontosan ugyanúgy, ahogy elkezdhető. A többi csak kifogás...
