Megírta a Financial Times is, hogy mi vagyunk az egyetlenek. Ülünk a sarokban, és lehajtott fejjel nézünk bele a derékszögbe. Pontosabban dehogyismár, hiszen a miniszterelnök szerint minden rendben van, nagyszerű munkát végeztünk.
Megírta a Financial Times is, hogy mi vagyunk az egyetlenek. Ülünk a sarokban, és lehajtott fejjel nézünk bele a derékszögbe. Pontosabban dehogyismár, hiszen a miniszterelnök szerint minden rendben van, nagyszerű munkát végeztünk.
Pedig milyen nagyszerű, hogy egyszer valaki sikeresen bepasszírozott egy olyan passzust az európai nagykönyvekbe, miszerint segély adható olyankor még egy nem eurós EU-s tagállamnak, ha:
“a member-state is in difficulties or is seriously threatened with difficulties as regards its balance of payments, either as a result of an overall disequilibrium in its balance of payments, or as a result of the type of currency at its disposal”
Erre mondja most valaki azt, hogy az EU-nak nem érdeke segíteni. Az eurót nem fogják csak a két szép szemünkért bevezetni, én sem merném a saját valutámat olyanra bízni, akinél a "nehogy már az emberekkel fizettesék meg" című sláger megy minden héten.
Majd, ha rendbeszedtük az államháztartást, az adózást, és a politikai kultúránk is eljut oda, hogy az ellenzék és a kormány folyamatos párbeszédben van minden politikai ciklusban, akkor lehet.
Addig marad a sarok.
