Kinyomta a biztosítékot Pelle János index-es interjúja Kopp Mária orvospszichológussal a magyar lélekről. A következő passzusnál hagyott el a lélek:
Ugyanakkor érdekes, hogy a magyar társadalom ugyanolyan mértékben individualista, mint az angolszász társadalmak. A szomszéd népek, a csehek, a lengyelek, a szlovákok, a németek a mienkénél kollektivistább társadalomban élnek, így őket könnyebben lehet egységes magatartásra rávenni. Jó példa erre, hogy például Prágában, vagy Varsóban az emberek jobboldalon állnak a metró lépcsőkön, és szabad utat engednek a náluk gyorsabban haladóknak.
Nooooooormális?
Kinyomta a biztosítékot Pelle János index-es interjúja Kopp Mária orvospszichológussal a magyar lélekről. A következő passzusnál hagyott el a lélek:
Ugyanakkor érdekes, hogy a magyar társadalom ugyanolyan mértékben individualista, mint az angolszász társadalmak. A szomszéd népek, a csehek, a lengyelek, a szlovákok, a németek a mienkénél kollektivistább társadalomban élnek, így őket könnyebben lehet egységes magatartásra rávenni. Jó példa erre, hogy például Prágában, vagy Varsóban az emberek jobboldalon állnak a metró lépcsőkön, és szabad utat engednek a náluk gyorsabban haladóknak.
Nooooooormális?
Mi köze az individualitásnak ahhoz, hogy ki mennyire értelmes? Az angolszász országokban ugyanúgy jobbra állnak az emberek a metróban, vagy a repülőtereken (ahol ki van írva, hogy jobb oldalt kell állni, hogy a baloldalon el tudjanak haladni az emberek), annak ellenére, hogy tényleg individualistább társadalmakról van szó.
Az igazi különbség az angolszász (cseh, lengyel, szlovák, német) és a magyar társadalmak között, hogy nálunk nemzeti hagyomány a szabályok be nem tartása, míg Amerikában vagy Angliában pl. az adófizetést (és hivatalt) a halállal egy magasságba helyezik, mint a biztosan bekövetkező és kikerülhetetlen dolgot az életben.
Vagyis annak, hogy nem tartjuk be a szabályokat, vagy butaság vagy nemtörődömség vagy a kettő együttese okán, az még nem individualizmus. Ha egy egész ország így viselkedik, akkor meg pláne, hiszen hol marad akkor az egyének különbözősége?
S ha már az individualizmusnál tartunk, akkor hogyan is lehet, hogy az elmúlt két évtized alatt nem sikerült a szocializmus kollektív szellemi béklyóit (mint állami támogatás, családi pótlék, munkanélküli segély, stb.) levetnünk? Egy igazi individualista társadalomban az egyéni sikerek a meghatározóak, az, hogy a siker senki máson nem múlik, csak az illetőn, saját magán. Ehhez valahogy nem passzol a "nehogy már az emberekkel fizettessék meg" szólam, ami szerintem inkább birkabégetéshez hasonlít...
A magyar individualizmus kifárad abban, hogy beteszünk a könnyen áthágható szabályoknak. Mindannyian együtt. Igazi összetartó kollektíva ez.
