Írja Lengyel László, hogy mennyire is előre tervezte Orbán a mostani nagy hallgatást.
Hogy az elmúlt fél év mennyire ebbe a helyzetbe, és nem másba,
torkollott. Hogy mennyire tudatosan csinálta mindezt a Fidesz elnöke,
mennyire kiszámítottan. Mennyire próbált egyezkedni, együttműködni, de
most már ehelyett inkább tudatosan hallgat.
Pedig hát nem.
A helyzet ennél sokkal egyszerűbb...
Írja Lengyel László, hogy mennyire is előre tervezte Orbán a mostani nagy hallgatást. Hogy az elmúlt fél év mennyire ebbe a helyzetbe, és nem másba, torkollott. Hogy mennyire tudatosan csinálta mindezt a Fidesz elnöke, mennyire kiszámítottan. Mennyire próbált egyezkedni, együttműködni, de most már ehelyett inkább tudatosan hallgat.
Pedig hát nem.
A helyzet ennél sokkal egyszerűbb. Szerintem fogalma sincs arról, hogy mit is mondjon most, mi is legyen, meg egyáltalán, hogy hogyan is lesz ebből ország. Mert eddig lehetett mondogatni, hogy nehogy már az emberekkel fizettessék meg, csak mostanság már ezt sem lehet. És minthogy már ezt sem lehet, hát nincs mit mondani. A kormány próbálkozik, persze vért köp közben, és eszi a kalapját, de legalább kapálódzik a mélyvízben.
Most kellene egy igazi ellenzék, egy igazi árnyékkormány, egy igazi alternatíva arra, hogyan másszunk ki a slamasztikából. Az országna szüksége lenne egy olyan vezetőre, és egy olyan politikai gárdára, amelynek van egy véghezvihető programja, és megvan a hitele ehhez.
A Fidesznek egyik sincs. Sem valós programja, sem országrendberakó hitele. A semmittevéssel pedig csak magára haragítja a vállalkozói réteget, az önkormányzatokat, amelyeket magára hagyott, és persze a külföldi média is csak néz, hogy ha baj van, akkor miért nem lép az ellenzék, hiszen ez volna a dolga.
Ötlet nélkül pedig nincs is más hátra, mint hallgatni, és várni, hogy hátha valahogy, valami csoda folytán egyszer csak jobbra fordul a helyzet. És ez a legrosszabb, amit Orbán és a Fidesz tehet.
