Elképedve olvastam a nol.hu lapján megjelent vasutas sztrájkról szóló cikket. A munkabeszüntetés fő oka az, hogy a vasutas alkalmazottak semmit sem kapnak abból a pénzből, ami a MÁV Cargo eladásából befolyik a MÁV kasszájába. A szakszervezetek szerint pedig 250 ezer forintot illenék alkalmazottanként kiosztani, hiszen a szakszervezet szerint megdolgoztak a pénzért, "eltűrték" az átszervezést, a korábbi bizonytalansággal járó átszervezéseket, stb.
Nooooooormális?
Valami tényleg lehet a rendőr, postás, vasutas felsorolásban, hiszen ekkora eszementséget már régen hallottam. Miért is lenne joga az alkalmazottaknak a privatizációból származó pénzhez (vagy annak részéhez)? És milyen alávaló duma az, hogy igáig tűrnünk kellett az átszervezéseket, de mostmár aztán tessék megfizetni.
Először is kapitalizmus van. Még a MÁV-nál is, ha tetszik, ha nem. Vagyis vannak tulajdonosok és vannak alkalmazottak. A kettő alapvetően különböző kategória, hiszen az egyik dönt a másikról, de a másik nem az egyikről. Tudom, hogy a kapitalizmus fogalma nehezen fér nagyon sok vasutas agyába, de a játékszabályok szeirnt a foglalkoztatás nem kötelező, és akinek az átszervezések nem tetszenek, az mehet oda, ahol tudását piackonform áron, vagy annál jobban, megfizetik. Nem kötelező vasutasnak lenni (érdem már sajnos régen nem az). Az alkalmazottaknak persze vannak jogai, a munkajogi törvényben foglaltak szerint, de hogy azért verjék a mellüket, hogy a vállalat értékével arányosan őket is fizessék ki az eladás után, az egyszerűen a szakszervezeti vezetés intellektuális kapacitásának teljes hiányát tükrözi.
Másodszor az privatizációnak pont az a lényege, hogy az állami tulajdonban levő vállalatokat magánosítják. Mikor volt az állami cégeknél alkalmazásban levőknek akármilyen joga arra, hogy az állami tulajdon eladása előtt (amit ugye a teljes lakosság pénzéből teremtettek évtizedek alatt) azt a sajátjuknak tekintsék, és ebből következően az eladás után részesedést akarjanak belőle kapni?
Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki eladja az autóját, és az autószerelő, akihez mindig vitte szervízre vagy javíttatni, a részesedését követelné az eladási árból. Gondolom egyértelmű, hogy az autószerelőnek semmi köze ahhoz, hogy mennyiért is adja valaki tovább a saját autóját, az ebből származó bevételhez (vagy annak részéhez) meg aztán végleg nincs joga.
Harmadszor pedig, az ütemes menetrend szisztematikus szétverése után, szerintem, a szakszervezetnek semmi joga nem maradt arra, hogy munkabeszüntetéssel fenyegessen. Mikor volt utoljára valakinek olyan érzése, hogy a szakszervezet a vasút fejlesztésének, modernizálásának és előremenetelének az élharcosa? A vasutasoknak eddig sem sikerült a közvéleménybe a kemény munkavégzők képét sikeresen beletáplálniuk, ezekután meg végleg lemondhatnak erről. Vagyis milyen munkát szüntetnek akkor be?
A pénzkövetelés alaptalan és jogtalan. Egy politikai baklövés. Nem más, mint a MÁV-os munkaerőbe csontig beivódott léhűtőség, a múltban ragadt szellemi nyomor demonstrálása és a jelennel való szembesülés teljes hiányának egyik legszembeütközőbb megnyilvánulása.
Szégyen...
