Nos, a magyar konyha tényleg messzeföldön híres, már Brüsszelben is tudják, hogy amit a magyarok megfőznek, azt érdemes megenni. Ezért sem értik, hogy mit is keresett Gyurcsány Brüsszelben most, amikor is olyan szépen kifőzték, szépen, lassan, évek során, hogy miként is ne legyen könnyű nekünk, ha véletlenül beütne a nagy krach.
Az egészben az a legfájdalmasabb, hogy nagy valószínűséggel Gyurcsány teljességgel meg van arról győződve, hogy igazán helyesen jár el. Gondolom meg sem fordul a fejében, hogy bizony most lehet, hogy nem kellene nagyon ugrálni, hiszen a fél világ szerint pont ők dolgoztak (az összes kormányon levő párttal egyetemben) az elmúlt évtizedben lélekzsugorító szisztematikussággal azon, hogy egyszer csak ne menjen tovább szekér.
Hiszen külföldről nézve világosan látszik, hogy...Nos, a magyar konyha tényleg messzeföldön híres, már Brüsszelben is tudják, hogy amit a magyarok megfőznek, azt érdemes megenni. Ezért sem értik, hogy mit is keresett Gyurcsány Brüsszelben most, amikor is olyan szépen kifőzték, szépen, lassan, évek során, hogy miként is ne legyen könnyű nekünk, ha véletlenül beütne a nagy krach.
Az egészben az a legfájdalmasabb, hogy nagy valószínűséggel Gyurcsány teljességgel meg van arról győződve, hogy igazán helyesen jár el. Gondolom meg sem fordul a fejében, hogy bizony most lehet, hogy nem kellene nagyon ugrálni, hiszen a fél világ szerint pont ők dolgoztak (az összes kormányon levő párttal egyetemben) az elmúlt évtizedben lélekzsugorító szisztematikussággal azon, hogy egyszer csak ne menjen tovább szekér.
Hiszen külföldről nézve világosan látszik, hogy a mostani helyzet igencsak komoly, és azt is, hogy az ország két vagy több részre szakadt politikailag, de az is könnyen belátható a határokon kívülről, hogy a mostani politikai elit egyszerűen nem érdemes a megmentésre.
Ezért is mondott nemet az EU a 180 milliárdos segélycsomagra. És ezért is mondtak nemet még a szomszédaink is. Meg persz azért is, mert nekik nem érdekük, hogy egy évtizedes politikai és gazdasági mismásolás után nekünk hirtelen könnyebb legyen. Meglepő, hogy a valamicske politikai érzékkel megáldott Gyurcsány ezt ne lássa át...
Meg azért is, mert a kormány még mindig nem arról beszél, hogy ki és miként fogja a mostanra égetően szükségessé vált szerkezeti változásokat megtenni, és még mindig nem az ömlik a tévéből, hogy ami most van, a szociális támogatások, a túlméretezett közigazgatás, az egyszerűen nem tartható fenn tovább, mert nincs aki finanszírozza.
Erre most Gyurcsány, talán utolsó politikai húzásként, megpróbálja a magyar konyhát is lejáratni. Mármint, hogy hiába mi főztük, nem kell ez nekünk.
Pedig dehogynem. Nagyon finom lesz ez, és olyan sokat főztünk belőle, hogy kitart majd még vagy két évtizedik. Elő a kanalakkal!
