Valami miatt elkerülte a figyelmem a szerencsi kistérség önkormányzatai által írt "Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá tétele érdekében" című írás. Érdemes végig olvasni, főleg azért, mert közel egy éve került Szili Katalin, az országgyűlés elnökének kezébe, de azóta se történt igazán semmi ezzel kapcsolatban.
Az írás elég sok mindenre kitér, engem azonban az első pont ragadott meg legjobban.
A családtámogatási rendszer, mely felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést, maffiaszerü bűnözéssé a szociálpolitikai csalást és a tiltott banki tevékenységet.
Miért is hihetetlenül fontos ez a megállapítás?
Valami miatt elkerülte a figyelmem a szerencsi kistérség önkormányzatai által írt "Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá tétele érdekében" című írás. Érdemes végig olvasni, főleg azért, mert közel egy éve került Szili Katalin, az országgyűlés elnökének kezébe, de azóta se történt igazán semmi ezzel kapcsolatban.
Az írás elég sok mindenre kitér, engem azonban az első pont ragadott meg legjobban.
A családtámogatási rendszer, mely felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést, maffiaszerü bűnözéssé a szociálpolitikai csalást és a tiltott banki tevékenységet.
Miért is hihetetlenül fontos ez a megállapítás?
Egyrészt azért, mert pontosan lefedi a többség érzését arra vonatkozóan, hogy mi is rossz a mai családtámogatási rendszerrel.
Másrészt viszont azért, mert tökéletesen leírja, hogy miért antiszociális a mai magyar szociális segély. A következőket kell ehhez mérlegelni.
A szociális segélyek (közöttük a családtámogatási segély) elsődleges célja, hogy a külső, személytől független okok miatt szociális mellékvágányra kerülteket segítse ideiglenesen azért, hogy a szociális különbségeket (vagy azok kialakulásának sebességét) csökkentse, vagy szüntesse meg, és így a szociálisan perifériára szorultak felemelkedését segítse elő.
A segélyezésben mind a két szempont (külső okok, és ideiglenes juttatás) fontos szerepet kap. Vagyis aki önhibából, saját választása miatt került a perifériára, annak nem az általánosan elfogadott menetrend szerint kell (vagy inkább lehet) a segélyben részesülnie. Másszóval, egészen másról van szó akkor, ha valaki saját elhatározásából felmond, mintha valakinek felmondanak akkor, amikor a munkanélküli segélyért folyamodik. Az első esetben, minthogy saját akaratából vált munkanélkülivé, nem szabadna, hogy juttatásban részesüljön, míg a másodikban igen.
A második fontos elem az ideiglenesség. Ez annyit tesz, hogy a segélyt (akár családi támogatásról, munkanélküli segélyről, vagy általános szociális segélyről van szó), csak egy meghatározott (ideális esetben 12 hónapnál rövidebb ideig) kaphatja az ember, ami időszak letelte után az esetet újra kell vizsgálni. A családi pótlék ilyen szempontból kivétel is, meg nem is, hiszen a gyerek felnőttkorúvá válásáig jár, addig nem is kell ellenőrizni, utána viszont akárhogyan is, de nem.
A legfontosabb viszont az, hogy a segély alapvető célja a társadalmi különbségek árnyaltabbá tétele, csökkentése, az esélyfelzárkóztatás.
Amiről a szerencsi önkormányzatok írnak, az ennek pont az ellentettje. Azt a szerintem helyes megfigyelés vetik papírra, miszerint pont a mostani segélyezés rendszere építette ki, és tartja fenn, a társadalmi különbségeket, az alulképzettséget, és a segélyre épülő antiszociális értékrendet. Miszerint pont a szociális segélyezés teszi az ezt kapó réteget antiszociálissá.
Ez pedig óriási baj. Normális helyen ez már elég ok lenne arra, hogy a parlament elsődlegesen tárgyalja meg a kérdést egy nyilvános ülésen, a híradó és az újságok ezzel legyenek tele, gyorsított törvénymódosítást nyújtson be a kormány, és fogadjon el a parlament.
De hát úgy látszik, itthon minden fordítva működik. Mint a szociális segély...
